Egy szerteágazó fajtákat magába ölelő és nagy méretű gyűjtemény esetén nem egyszerű a tavaszi és őszi ki- és bepakolása a növényeknek a teleltetési helyről/helyre. Valamikor szeptember végén kezdődik és november közepén zárul.

Szeptember végén – még a hidegebb idő beállta előtt – kezdek készülődni a téli bepakolásra. Mivel egy nagy méretű és igencsak sok fajtát magába ölelő gyűjtemény tulajdonosa vagyok, a fagyok előtti bepakolás nem egy egyszerű és gyors folyamat.

A kaktuszaimnak a száraz, elég hűvös és némileg világos pince nyújt menedéket télen. A növények polcokra, asztalokra és asztal alá kerülnek.

A bepakolás végére mindig elcsodálkozom, s némi elégedettséggel tölt el, hogy be tudtam pakolni közel 1500 növényt ekkora helyre.

Felkészülés

A bepakolási időszak előtt mindenképp a helyiséget kell előkészíteni: ilyenkor kicsit átrendezem a pince ezen részét: újabb polcokat állítok fel, néhány asztal is itt telel. Emellett mindenképp átpermetezem a helyet rovarölővel. Nem felszívódóval, mivel annak semmi értelme, hanem kontakt rovarölővel, pl. Decissel.

A polcok és falak permetezésekor a rovarölőt dupla adagban keverem be, azaz 20 liter vízhez 10 ml Decist. Ügyelni kell arra, hogy mindenhova jusson a léből: szegletekbe, polcok alatti részekbe, falak réseibe, mivel a gyapjastetvek előszeretettel bújnak meg ezeken a helyeken. A növényekre ilyen koncentrátumban semmiképp ne kerüljön a permetszerből, azaz soha nem szoktam meghagyni a léből, az összesen elhasználom.

A kaktuszokat – megelőzési célból – a bepakolás előtt lepermetezem gomba- és rovarölő szerrel. Általában az Mospilan, Decis (rovarölő szerek), Topsin vagy Score, illetve Merpan (gombaölőszer) felváltott keverékét használom – nem bízva semmit a véletlenre.

Legelsők

Ha megtörtént az előkészület, akkor már csak az időjárás befolyásolja, hogy mikor kerülnek be a növények. A mai modern világban könnyebb figyelni az időjárás alakulását. Néhány napra előre már biztosan lehet látni, hogy mikor közeleg egy fagyos éjszaka és fel lehet készülni.

A gyakoribb 10 fok alatti hőmérsékletek beálltával mindenképp behozom az érzékeny Euphorbiákat, Adeniumokat és a féltett Agave attenuatámat, amit még Máltáról hoztam.

A pozsgások mindenképp érzékenyebbek, így ezek kerülnek be a második lépésben. Viszont ezeket nem a pincében teleltetem, hanem a lakásunk ablakpárkányain - kéthetente meg is locsolom ezeket.

Ha szép az idő, akkor csak október elején kerül elő a szétszedhető és könnyen felállítható mobil tető a kaktuszok fölé.

Ekkor azonban mindenképp felteszem, hogy októbertől már ne érje őket a csapadék és a hónap végéig ki tudjanak száradni.

Ugyanis ha minden jól megy és nem keveredik felénk valamiféle szibériai hideg a kaktuszok a hónap végéig mindenképp kint maradnak. Ha mégis úgy néz ki, hogy hidegebb az október az átlagnál, akkor hamarabb kezdek neki a bepakolásnak, de a sorrend mindig ugyanaz.

Jöhet minden!

Aztán kezdem a bepakolást. Ládákba pakolok minden egyes darabot és becipelem a pincébe, ahol polcokra kerülnek.

Mindenképp azokkal a fajtákkal kezdem, amelyek érzékenyebbek a hidegre: Turbinicarpusok, Copiapoak, Ferocactusok.

Aztán jöhet a többi. Legutoljára azok kerülnek be, amelyek elméletileg télállóak, de mivel már volt néhány rossz tapasztalatom ezen a téren, mégsem hagyom kint télire. A teljes bepakolással november közepére-végére végzek.

Utolsó mozzanat

A legutolsó mozzanat, hogy a sziklakertben egyes télállókat eső elleni védelemmel látom el. Ennek a legegyszerűbb és legolcsóbb módja, hogy ásványvizes palackokat félbe vágok, a teteje közelében néhány lyukat készítek – hogy szellőzni tudjon – s ezt borítom rá a féltettebb kaktuszokra.

Vagy ha már túl nagyra nőtt egy-egy állomány, akkor egy ládát teszek föléjük, amelyre egy sima átlátszó nejlon kerül, hogy elsősorban az esőtől védjem a kint telelő kaktuszokat.