Számomra május vége június a kaktusztartás csúcsa, mivel a szabadég alatt „nyaraló” kaktuszaim ekkor kezdenek el virágozni. Sorra, szinte mindegyik, s ilyenkor érzem, hogy megérnek minden fáradozást és ráfordított időt.

Minden évben van néhány kiemelkedő „sztár”, amelyik az előző években még nem mutatta meg csodálatos virágait, s most elkápráztat ritkán látott gyönyörűségeivel. A 2017-es év sztárja kétségtelenül egy Pilosocereus leucocephalus.

A Pilosocereus is már egy éve készülődött erre az egy virágra. Ugyanis tavaly nyáron vettem észre először a virágkezdeményt. Mivel tavaly nem történt semmi, azt hittem, hogy leszáradtak és már nem is fog virágozni. Idén, nem sokkal azután, hogy a téli pihenőhelyről kikerültek a kaktuszok, a Pilocereus egyik virágkezdeménye elkezdett duzzadni. Több héten keresztül csak duzzadt, s június 18-án éjszaka bontotta ki virágát, ami még egy napig se tartott nyitva. Ez a Pilosocereus leucocephalus a Latis-gyűjtemény része volt, s 2003 januári vetésből származik.

A virágzás beindulása talán annak is köszönhető volt, hogy abban a évben először kerültek a sziklakertbe, ahol szinte egész nap napsütésben fürödhettek. A Pilosocereus leucocephalus az első virág után nem állt le, s abban az évben összesen öt virágot bontott. Az Eriocereus (harrisia) jusbertii és a Cereus hungaricus is virágba borult. Utóbbin igencsak csodálkoztam, hogy virágzik, mivel csak nemrég kaptam, s még igencsak fiatalka egyed. A mammilláriák is hozták a formájukat. Látványban és pompában nem volt hiány.

Az egyetlen Melocactusom is ebben az évben kezdett először virágozni. Még a Latis-gyűjteménnyel került hozzám. Abban az évben ültettem át egy nagyobb cserépbe, mivel éveken keresztül csak tengődött egy 14 cm-es cserépben. Robbanásszerű volt a növekedése, s nyár végén jelentek meg rajta az első virágok, ősszel pedig megjelentek a gyümölcsök is.