Összegyűjtöttem azokat a hibákat, amelyek leggyakrabban előfordulnak szukkulensek tartásakor a kezdőknél, s amely akár a növények pusztulásához is vezethet.

1. Túlöntözés

Nem hiába került a lista élére. A leggyakrabban elkövetett és a legveszélyesebb kaktusztartási hiba kezdőknél. Előbb a gyökérzet pusztul el, közben a növény barnul, összeesik. Ezt szinte minden kezdő elköveti, s főleg a teleltetési időszakban lehet veszélyes.

Azt kell valahogy elfogadni, hogy a kaktuszok télen pihennek, és korántsem száradnak el, ha nem locsoljuk őket. Fontos tudni, hogy akár egyetlen locsolással is elpusztíthatjuk kedvencünket.

Nyáron is csak akkor locsoljuk szúrós kedvencünket, ha földje kiszáradt. Ez amúgy is a kaktuszok locsolásának általános aranyszabálya: csak akkor kell kaktuszt locsolni, ha a földje száraz. Ez nagy melegben akár naponta is megtörténhet. Az alapelv itt is a régi: inkább ne locsoljuk, mint túllocsoljuk kaktuszunkat. Ha tehetjük, csak esővízzel öntözzük vagy legalábbis állott csapi vízzel.

2. Fényhiány

Akárcsak a túlöntözés, a kaktuszok számára a fényhiány is „veszélyes”. Ha naponta legkevesebb négy órán keresztül nem jutnak közvetlen napfényhez növényeink megnyúlnak, akár sárgára is fakulhatnak.

Teleltetés során a magasabb hőmérséklet, páratartalom, vagy egy felesleges öntözés a hajtáscsúcsok növekedését indíthatja el. A növény anélkül kezd fejlődni, hogy megfelelő körülményei lennének, ezért alakja megnyúlik, torzzá válik, s nem lesz egészséges színe sem. Amennyiben módunk van rá, télen is tartsuk a kaktuszainkat fényben gazdag helyen, s szellőztessünk, hogy ezzel csökkentsük a páratartalmat.

3. Perzselődés

Ez is a komoly problémák sorába tartozik. Tavasszal, a teleltetési időszak végén, a félhomályból kihozott kaktuszokat, pozsgásokat, ha hirtelen erős napsütés éri, akkor megperzselődhetnek. A növényen barna foltok keletkeznek. Mindenképp lassan szoktassunk növényeinket a fényhez. Ugyancsak megperzselődhetnek a növények a túlforrósodott üvegházban is, az égető napsugarak hatására - azonban mivel kezdők ritkán rendelkeznek ilyen helyiséggel, ez nem is jellemző.  

Hogy elkerüljök a kaktuszok leégését tavasszal csak lassan, fokozatosan szoktassuk ezeket a napfényhez, első hetekben mindenképp árnyékoljunk. Ha ez megtörtént, utána már jöhet a közvetlen napsütés.

4. Kiszáradás

Igen ez is gond lehet. Elsősorban a leveles pozsgásokat érintheti, hosszabb vízhiány esetén leveleik elkezdenek elszáradnak. Az elhalt leveleket mindenképp szedjük le, mert azok kiváló táptalajok a gombáknak.

Amúgy maguknak a kaktuszoknak rendkívül hosszú idő szükséges, hogy kiszáradjanak, akár egy év is. (Személyes tapasztalat: 2013-ban hozzám került a Latis-gyűjtemény egy része - erről is külön cikkben írtam részletesen. Mielőtt hozzám kerültek volna a növények, közel fél éve nem kaptak vizet, és kibírták és semmi bajuk nem lett!)

5. Rossz talajszerkezet

Alapfeltétel, hogy a talaj mindig jó vízáteresztő legyen. Ha túl tömör a növény földje a nedvesség sokáig megmarad, a gyökérzet pusztulásához vezethet, ami maga után vonja a növény halálát is. Kaktuszokat kizárólag kevert, vízáteresztő közegben lehet tartani. Mindig legyen homok, sóder a talajban. Az általam használt keverék: egyharmad homok, egyharamad föld, egyharmad szürke perlit. A fele-fele arányú föld-homok keverék sem elhibázott lépés.

6. Tápanyaghiány

Ha a növény nem megfelelően fejlődik, lelassul, sárgulni kezd, barnás foltok jelennek meg, akkor tápanyaghiányra is gyanakodhatunk. Ez nem fordulhat elő, ha a fejlődési időszakban kéthetente/havonta kaktusztápoldattal locsoljuk meg, mivel azok a megfelelő összetételben tartalmaznak nyomelemeket. Azonban 3-5 évente mindenképp ajánlott átültetni a pozsgásakat, hogy friss földbe kerülhessenek. Nagyobb gyűjtemények esetén, akár hosszan lebomló tápanyagot is használhatunk. 

7. Hideghatás

Ha növényünk huzamosabb ideig alacsony hőmérsékletnek van kitéve, a hajtáscsúcsok károsodhatnak, összeeshetnek. Ilyenkor mindenképp vigyük melegebb helyre a növényt, vagy emeljük a hőmérsékletet. A károsodott részt pedig el kell távolítani.

Érzékenyebb fajtáknál elég egy hidegebb éjszaka, hogy károsodjanak. Ezért amennyiben szabadon tartjuk a kaktuszokat, tavasszal, illetve ősszel kiemelten fontos, hogy kövessük nyomon az időjárás alakulását. A hidegre érzékeny fajtákat pedig időben menekítsük védett, fagymentes helyre.

Tavasszal csak akkor kezdjünk el kipakolni a kaktuszokat a teleltető helyről, ha már biztos nem lehet éjszakai fagyra számítani. Ősszel pedig még a fagyos éjszakák beállta előtt vigyük a teleltető helyükre a növényeinket.