header header

A kaktuszok szaporításáról röviden és tömören

A kaktuszok gyűjtése sokak számára szenvedély, és külön öröm, amikor saját nevelésű példányokkal bővíthetjük gyűjteményünket. A kaktuszok szaporítása – akárcsak más növényeké – odafigyelést, türelmet és tiszta környezetet igényel.

 

A kaktuszok szaporítása nemcsak hasznos, hanem rendkívül izgalmas és kreatív folyamat is. A saját nevelésű kaktusz nemcsak különleges dísze lehet gyűjteményünknek, hanem személyes sikerélményt is ad.

 

Az alábbiakban a három leggyakoribb szaporítási módot foglalom össze röviden: magvetés, dugványozás és oltás. Mindenki kiválaszthatja, melyik módszer áll hozzá legközelebb.

 


Fontos, hogy minden eljárásnál steril körülmények között dolgozzunk, mivel a fiatal növények rendkívül érzékenyek a gombás fertőzésekre.

 

Egy jól bevált módszer a Fleischer-féle sterilizálás: az ültetőládába kb. 2,5 cm vastag, előre elkészített talajkeveréket szórunk, majd sütőben átforrósítva fertőtlenítjük, hogy elpusztuljanak a kórokozók és kártevők. (Jelzem: nem valami kellemes illatú!)

 

Magvetés: az egyik leggyakoribb szaporítási mód

 

A magvetés nemcsak a gyűjtők kedvence, hanem sok esetben az egyetlen módja egyes kaktuszfajok szaporításának, főként azokénak, amelyek nem hoznak sarjakat.

 


A vetőmagokat megbízható forrásból – szakkereskedésből vagy tapasztalt gyűjtőktől – érdemes beszerezni. Vagy ha már van növényünk, akár arról is leszedhetjük az érett magokat.

 

Időzítés és előkészítés

  • A vetés legideálisabb ideje április, amikor a melegedő idő segíti a gyors csírázást.
  • 3–6 négyzetcenti talajfelületre 10–20 szem mag elegendő.
  • A talajt vetés előtt enyhén megnedvesítjük, majd a magokat gombaölő szerrel kezeljük.
  • A magokat a felszínre szórjuk, nem takarjuk be földdel.

 

Ezután a szaporítóedény tetejét zárjuk le átlátszó nejlonnal. Ha van ültető dobozunk, s annak van teteje, az a szerencsésebb eset.

 

Az edényt helyezzük napfényes ablak közelébe vagy nevelőlámpa alá. A páratartalom állandó fenntartása és 25–30 °C hőmérséklet a siker kulcsa.

 

A magok néhány napon belül csíráznak. Amikor megjelennek az első töviskezdemények, fokozatosan csökkenthetjük a páratartalmat, és szellőztethetünk.

 

 

Amikor a magoncok már túl sűrűn nőnek egymás mellett, át kell őket ültetni (tűzdelni) egy nagyobb tálcába. Erről a folyamatról is külön cikkben írtam. Az átültetett növényeket csak a második napon öntözzük meg először, hogy elkerüljük a gombásodást.

 

Dugványozás: egyszerű és gyors módszer

 

A dugványozás ideális időszaka ugyancsak április közepétől nyár elejéig tart. Ez a leggyorsabb és legegyszerűbb módja annak, hogy egy meglévő növényről új példányokat neveljünk. Nekem ez az egyik kedvenc szaporítási módszerem. 

 

Lépései

  • Éles, fertőtlenített késsel vízszintesen vágjuk le a sarjat az anyanövényről.
  • Használjunk vastag bőrkesztyűt, hogy elkerüljük a tövisek okozta sérüléseket. (Egyes tapasztalt gyűjtők a sarjakat kézzel, segédeszköz nélkül is le tudják választani.)
  • A leválasztott dugványokat ne ültessük el azonnal! Hagyjuk őket száraz, jól szellőző helyen 1–2 hétig, hogy a vágási felület begyógyuljon.
  • Amikor az első gyökérkezdemények megjelennek, a sarjakat laza, homokos földkeverékbe ültethetjük.

 

Ez a módszer különösen alkalmas Opuntia, Mammillaria és más sarjadzó fajok szaporítására.

 

Oltás: haladóknak való technika

 

Az oltás nagyobb szakértelmet igényel, és általában speciális célokra használják:

  • lassan növő fajok gyorsítására,
  • virágozni nehezen hajlandó kaktuszok serkentésére,
  • klorofill nélküli (albínó) formák életben tartására.

 

A beavatkozást nyáron végezzük, amikor a növények aktív növekedési szakaszban vannak.

 

A legjobb, ha oszlopos kaktuszokat (pl. Trichocereus, Myrtillocactus) használunk alanyként. De akár hétköznapibb Echinopsisokat is használnak alanynak (Nekem is egy Echinopsisra van feloltva egy Ariocarpus.)

 

 

Az oltandó növényt vízszintesen elvágjuk, majd ráhelyezzük a másik példány tetejére úgy, hogy az edénynyalábok pontosan illeszkedjenek.

 

Az oltványt gumigyűrűvel vagy zsinórral rögzítjük, amíg az összeforradás meg nem történik.

 

Ha sikeres volt az oltás, a két növény összenő, és a nemes (felső rész) fejlődése sokkal gyorsabbá válik.