A Haworthia truncata igazán különleges alakú. Ahány laikus meglátja, azonnal rákérdez, hogy miért van levágva a levelek teteje. Ezen mindig jót derülök…

Haworthia truncata gyűjteményem alaptagjának számít, nagyon régóta megvan. Arra viszont már nem emlékszem, hogy honnan szereztem be. Tudni való róla, hogy roppant lassan nő, s ezt a tényt én is alátámasztom, hiszen legelőször 2009-es fényképeimen tűnik fel (bár ha jól emlékszem ennél sokkal régebb óta megvolt már), s azóta ugyan hozott sarjakat, de nem túl sokat, de nem sieti el a növekedést.

Az Asphodelaceae családjába tartozó faj Dél-Afrikából, főleg a Kelet-Kap tartományban felelhető szabadon.

A Haworthia nemzetség nevét az angol botanikus Adrian Hardy Haworth (1767–1833) után kapta. A Haworthia truncata első tudományos leírását Hermann Wilhelm Rudolf Marloth készítette el, 1910 körül.

A fajtanév, azaz a „truncata” szó pedig a latin „truncatus” szóból ered, amely „levágott, csonkát” jelent. Vagyis már magában a fajtanévben is utalnak arra, amit a laikus szem is megcsodál: a határozottan levágottnak, szinte megcsonkítottnak tűnő növényt.

Szinonimái:

• Hawhorthia truncata Schoenl.
• Haworthia truncata spp. truncata

Leírása

A Hawhorthia truncata a bokrok árnyékában nő, igen ritkán szabadon és nem más növény társaságában. A növény nagy része megbújik a talajban, s csupán a levelei csúcsai látszanak ki a felszín alól, így nagyon nehéz észrevenni őket élőhelyükön. Ez a fajta életmód kiváló védelmet biztosít a növény számára. Aszályos időszakban pedig teljesen visszahúzódik a földbe, s szó szerint csak a teteje marad a földfelszín fölött.

Szár nélküli növény közepes növekedésű. Attól függ, hogy milyen fajtáról van szó, lehet egyedülálló, vagy éppenséggel könnyebben hoz sarjakat.

Általában 5–10 cm magas, és 10–15 cm széles, és rendkívül lassan nő.

Leveleiről külön ejtsünk szót, hiszen ezek teszik különlegessé. Valóban úgy néznek ki, mintha a tetejét valaki durván levágta volna. Emellett nem rozettásan rendeződnek el, hanem legyezőszerűen, egymásra. A levélméret és annak vége nagyon különbözhet fajtánként. A felületen szemölcsök találhatók, s a tompa vég áttetsző.

Kisebb, fehér virágai vannak, akárcsak a Haworthyiak többségének. Általában tavasszal vagy nyáron, hosszú, vékony virágszáron jelennek meg.

Kimondottan alkalmas ez a Haworthia az ablakban való tartásra. Ugyanis itt elegendő fényt kap, hogy fotoszintetizáljon, viszont nem égeti meg a nap. A japán termesztőknek köszönhetően számos változat és különleges variánsát sikerült létrehozniuk.

Ismert fajtái:

• Haworthia truncata var. maughanii cv. Murasake
• Haworthia truncata var. maughanii cv. Yukiguni
• Haworthia truncata cv. Lime Green

A száraz évszakban a húsos gyökér beljebb húzza a talajba a növényt, hogy ezzel védje meg a naptól és forróságtól. Húsos, függőleges, ráncos gyökér nagy erőfeszítésekre képes, és másként néz ki, mint a nedvszívó gyökerek.

Ugyancsak érdekesség ennél a fajtánál, hogy ez a gyökér egyfajta csatornát hoz létre a talajba, hogy megkönnyítse a növény ki és be mozgását. Például, a nedves időben ezek a zsugorodó gyökerek megtelnek nedvességgel, s helyet teremtenek a talajban, aztán a föld teljes kiszáradása után, ezen gyökerek nagy része elhal, s ezzel elegendő hely képződik, hogy a növény lejjebb kerüljön.

Tartása

Nem kifejezetten könnyű nevelni, mivel ez a Hawortia nagyon érzékenyen reagál a tartási körülményekre, s ennek megfelelően változik a levelei színe, hossza, formája, mérete s a növekedés ütemét is ez befolyásolja.

Mivel hajlamos a gyökérrothadásra csakis jó vízelvezető talajt igényel. Gyakran, akár évente is át kell ültetni, ugyanis a gyökerei egy része mindig elhal, s akár rothadásnak is indulhat, ezért is igényel többször friss földet. Ha átültetjük figyeljünk oda, hogy kissé mélyebb cserépbe kerüljön, hogy a gyökereinek legyen elég helye.

Akárcsak a pozsgások többsége, a növekedési időszakban igényli a gyakoribb öntözést, viszont hagyni kell kiszáradni két locsolás között. A pihenőidőszaka alatt sem száradhat ki teljesen.

Nyáron hűvösebb és árnyékos helyen kell tartani, mivel csak így marad meg az eredeti zöld színe. Ha közvetlen napsütésbe kerül teljesen besötétedik, s akár meg is éghet, elpusztulhat.

Különösen érzékeny a hidegre, a fagyokat pedig egyáltalán nem tolerálja. Huzamosabb időn keresztül nem viseli el még az 5 foknál alacsonyabbat sem. Ideális számára a 15-30 fok körül hőmérséklet.

Szaporítani magokkal, szétültetéssel, levél- és gyökérdugványokkal is lehetséges. Általában akkor lehet szétültetni, ha már az új hajtások egyharmada az eredeti növénynek. Szétültetés során, természetesen ugyanolyan növényt kapunk, míg a magvetéssel a növény hibridizálódhat.