Nem véletlenül kapta ezt a különleges nevet, hiszen az Agavék között is az egyik legfenségesebb, legdekoratívabbnak mondható, lassan növő gyönyörűség. Gondozásánál elsősorban a túllocsolára kell nagyon odafigyelni.

A gyűjteményemben három darab található. Egész kicsik, alig 15 cm átmérőjűek se voltak, mikor hozzám kerültek. Egyik gyűjtőtárs ajándékozta nekem, mondván, hogy nincs helye és nem akar velük bajlódni. Az Agavék amúgy is a kedvenceim, victoriae-reginae pedig mindig is vágytam.

Hogyan történt a névadás

Azzal gondolom nem okozok nagy meglepetést, hogy az Az Agave victoriae-reginae neve a brit királynő, Viktória királynő (1819–1901) tiszteletére született. Szabad fordításban pedig annyit tesz, hogy „Viktória királynő agávéja”.

A növényt Thomas Moore, egy brit botanikus írta le először 1875 körül. A névadás célja az volt, hogy Viktória királynő uralkodásának idején a brit birodalom egzotikus növénygyűjteményeiben megjelenő, különlegesen elegáns növényt méltó névvel illessék.

A faj Mexikóból, egész pontosan Észak-Mexikóból, Chihuahuan-sivatagos régióiból, főleg Coahuila, Durango és Nuevo León tartományokból származik. Hamar bekerült az európai botanikus kertekbe, ahol az elegáns, fehér mintázatú levelei miatt királyi szépségnek tartották — innen jött az ötlet is a „Queen Victoria agave” névre.

Az Asparagaceae nagy családjába, az Agavoideae alcsaládba, s ezen belül is az Agave nemzetséghez tartozik.

Leírás

Levélrozettája kompakt, sűrű, gömbszerű vagy enyhén domború, geometrikus formájú rozetta. Levelei vastagok, merevek, sötétzöld alapszínnel, feltűnő fehér vagy világos (többször fehér-krém) mintázattal a levelek szélein, ereszén vagy gerincén (“leaf keels”). A levélszélek általában nem fűrészesek, de a levélcsúcsnál van egy igencsak hegyes tövis.

A levélrozetta általában eléri a kb. 20-45 cm-es átmérőt, magasságban jellemzően 20-30 cm-ig növekszik, ami igen lassú folyamat.

Ahogy az Agavék általában monokarpikus (egyszer virágzik az élete végén): amikor virágzik, az egész növény egyszer használja ki tartalékait, virágzik, utána elpusztul. A virágszár igen magas, akár 2-4 méter is lehet, és szép látványt nyújtanak.

Átlagosan 10–15 éves kor körül kezd virágozni, de a növekedés ütemétől, a fényviszonyoktól és a tápanyagellátástól függően ez 8–20 év között változhat. Konténerben, lassabb növekedés miatt a virágzás gyakran későbbre tolódik (15 év felett is előfordulhat).

Virágok krémszínűek, halvány sárgás vagy zöldes árnyalattal. Néha pirosas‐vagy bíboros tónus is megjelenhet. Szerencsére ezt még nem láttam!

Több változata (formája) létezik. A természetes formái közé tartozik: Agave victoriae-reginae (alapfaj), Agave victoriae-reginae var. compacta, Agave victoriae-reginae var. ferox, Agave victoriae-reginae var. swobodae.

Emellett vannak kertészeti változatok is: 5. Agave victoriae-reginae ‘Albomarginata’, 6. Agave victoriae-reginae ‘Aureomarginata’, 7. Agave victoriae-reginae ‘White Rhino’, 8. Agave victoriae-reginae ‘Golden Princess’, 9. Agave victoriae-reginae × Agave pintilla (hibridek).

Gondozás

Teljes napfény az ideális számára, nyáron pedig, ha egy mód van rá, mindenképp a szabadban legyen. Azonban nem árt, ha nyár elején nem teljesen van kitéve a napsütésnek. Ha nincs fokozatosan szoktatva a teleltetés után, könnyen megég.

Beltérben is tartható, de ilyenkor nagyon sok fényre van szüksége, különben eldeformálódik, nem lesz kompakt a megjelenése.

Ahogy a kaktuszok és szukkulensek általában, jó vízáteresztő, laza, kavicsos, homokos, perlites, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel.

Locsolása pedig a kaktuszoknál már említett locsolási aranyszabály szerint történhet, azaz csak akkor locsoljuk meg, ha teljesen kiszáradt a talaja. Soha ne álljon vízben a gyökere, mert az egyenlő a halálos ítélettel számára. Nyáron lehet kicsivel többet locsolni, de a talaj mindig száradjon ki ekkor is.

Télen nem igényel vizet. Egyáltalán. A pangó vizet nem viseli el. Nálam három nagy terrakotta cserépben vannak. Télen a pincében, a kaktuszokkal együtt teleltetem. Zárt helyen soha nem locsolom meg, csak ha kikerültek a szabadba, azt is rábízom a természetre.

Viszonylag hidegtűrő Agavék között tartják számon, Szárazon −5-10 °C körüli hőmérsékletet is elvisel, de azért inkább ne kísérletezzünk vele. Ha beáll a hideg idő, a teleltetőbe kell vinni.

A tartási problémák között a leggyakoribb a túlöntözés, ami aztán gyökérrothadáshoz vezet. Pajzstetvek felbukkanhatnak rajta, így nem árt az óvatosság. A tavaszi és őszi megelőző permetezés során ezeket a növényeket is kezeljük le.