Echinocactus grusonii, azaz közismertebb nevén az anyóskaktusz, az egyik legismertebb kaktuszfajtához tartozik. Nem véletlenül, hiszen ez az egyik, ami biztos fellelhető a kertészetek polcain a világ bármely pontján.

Nemcsak a laikusok kedvelik, de mi gyűjtők is előszeretettel tartjuk. A grusonii a tipikus kaktusz: gömbölyded, egészen nagy tövisekkel. Szóval pont olyan, mint amilyennek egy kaktuszt elképzelünk.

Természetesen nekem is van. Már a kaktuszgyűjtésem korai szakaszában beszereztem egyet, amit persze néhány év után el is ment, hiszen akkor én is elkövettem a kezdők egyik nagy hibáját, tél végén, még a telelőben meglocsoltam, amit nem élt túl, elrohadt.

Ami most van, azt 2005-ben vettem. Már akkor lehetett vagy öt éves. Mondhatom nyugodt szívvel, hogy az egyik kedvenc kaktuszom. 2024-ben virágozott először. Mondjuk már időszerű is volt, így kb. 30 évesen. 2025-ben pedig folytatta a hagyományt, s ismét virággal örvendeztetett meg.

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Amúgy Mexikó középső terülteiről, Querétaro és Hidalgo államban őshonos. Igazi népszerűségét nagymértékű termesztésének, exportjának köszönheti, ez kétségtelen.

Legelőször 1891-ben írt róla Heinrich Hildmann. Ekkor Golden Barrel (arany hordó) néven illették, viccesebben – mai napig – anyóskaktusznak is nevezik.

A fajnevét (grusonii) Hermann Gruson német iparos és kaktuszgyűjtő tiszteletére kapta.

Annak ellenére, hogy az egyik legkedveltebb kaktuszok közzé tartozik, s talán nincs is olyan gyűjtemény, ahol ne találnánk meg, vadon kiemelten veszélyeztetettnek számít.

A fiatal magoncok kevésbé hasonlítanak a kifejlett példányokra, amelyeknek akár 35 bordája is lehet. A kifejlett példány akár az egy méter magasságot is elérheti.

Felépítése

Megjelenése gömbölyded, később kissé megnyúlt. Átmérője akár 1 méter is lehet, magassága is hasonló. Bordái (20–35 db) jól kifejezettek, erősen barázdáltak.

Közismerten hosszú, sárgás aranyszínű tövisek borítják, azonban előfordulnak fehér tövisű változatok is, illetve tövis nélküliek. Az éles, szúrós tövisei hosszúak, egyenesek vagy enyhén íveltek.

Virág

Ugyan könnyen tarthatóak, azonban igen nehéz virágzásra bírni. Kis, sárga virágai a csúcs közelében, a korona tájékán jelennek meg.

Kizárólag az idős példányok virágoznak. Akár húsz, de inkább harminc évet is kell várni, hogy egy grusonii-t virágozni lássunk.

Tartása

Nem igényes, kimondottan könnyen tartható és elég gyorsan nő, talán ezért népszerű. A kaktuszok alapvető igényeit azonban az Echinocactus grusonii-nak is meg kell teremteni.

Kizárólag tűző napon érzi jól magát. A teleltetéséhez 5-12 Celsius fok körüli hőmérsékletet igényel. Szívósságát az is igazolja, hogy rövid ideig a -8 ° C fokot is kibírja.

Jó vízáteresztő termesztő közeget igényel. Mértékkel kell locsolni, hiszen a hidegebb időszakban a túlzott nedvesség rothadáshoz vezethet. Télen pihentetni kell és meg kell szüntetni a locsolását.

Érdekesség

Széles körben tartják, mivel nemcsak gyorsan nő, de igen dekoratív. Egyre gyakrabban használják a kertépítészek design elemként. Jamie Durie, az egyik ausztrál vezető kerttervezőnek kimondottan a kedvenc növénye.

A 20. század elején az európai gyűjtők annyira vágytak erre a kaktuszra, hogy hatalmas összegeket fizettek érte, és státuszszimbólumként tartották. A legenda szerint egy-egy nagyobb példány értéke akkoriban egy kisebb ház árával vetekedett.

A kaktusz természetes élőhelyének nagy részét a Zimapán-gát (Mexikó, 1990-es évek) építésekor elárasztották, így az élő populációk jelentős része eltűnt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma a faj veszélyeztetettként szerepel a Vörös Listán.

Az Echinocactus grusonii-hez, mint sok más kaktuszhoz, többféle spirituális és népi elképzelés kötődik, főleg modern (New Age, feng shui) értelmezésekben. Úgy tartják, hogy a gömb alak és a tövisek miatt a növény „elnyeli” vagy visszaveri a negatív energiákat.

A feng shui szerint a kaktusz (és különösen az erősen tüskés fajok, mint az „anyós párnája”) nem jó, ha a hálószobában van, mert a tüskék „szúrós energiát” hoznak, ami feszültséget okozhat. Ugyanakkor védelmező hatásúnak tartják, ha az otthon vagy iroda bejárata közelében helyezik el.

Mexikó egyes vidékein úgy tartják, hogy a kaktusz véd a „rossz szem” és az ártó szellemek ellen. Másutt szerencsehozónak tartják, különösen, ha virágba borul (ami ritka, és gyakran idősebb példányoknál történik meg).