Az Echinocereusok virága mindig a különösen látványosak közé tartozik. Nem kivétel ez alól az Echinocereus knippelianusé sem.

A gyűjteményemben összesen két példány került ebből a fajból a Latis-gyűjteménnyel. Több éven keresztül nevelkedtek nálam, s többször is virágoztak, az egyiknek még egy kicsinye is nőtt. Aztán 2020 után egyik a másik után ment el.

A fajtanevet még 1895-ben Liebner adta, aki először írta le ezt a növényt. Echinocereus knippelianus Mexikóból, Sierra Madre keleti hegyeiről (Coahuila, Nuevo Leon) származik, 2000 méter magasságokból. Ez a magas hegyi kaktusz a sziklák és fenyők félárnyékában nő.

Szinonimái:

• Echinocereus liebnerianus* Liebner ex Schumann 1896b:262 nom. nud.
• Echinocereus inermis* Haage ex Hirscht 1898 pro syn.
• Cereus knippelianus (Liebner) Orcutt 1902
• Echinocereus knippelianus var. kruegeri Glass & Foster 1978
• Echinocereus knippelianus var. reyesii Lau 1980b

Leírása

Magányosan vagy csak nagyon ritkán csoportosodó kaktusz. Gyökérzete vastag, gumós, ez azért is fontos, hogy legyen hová „visszahúzódnia” a növénytestnek a földbe a forró napsugarak elől.

Törzsrésze tömzsi, puha, lapított vagy gömbölyded, szürkészöld vagy sötétzöld, kissé világosabb barázdákkal, legfeljebb 10 cm magas, 8 cm átmérőjű. 5-7 bordája van, kissé kidudorodó vagy enyhén hullámos.

Kicsi areolái vannak, fehéres nemezszerűek, 5 mm távolságra egymástól. Kevés, rövid és finom; gyakran fehérek vagy világosbarnák a tövisei, alig 3-15 mm hosszúak. Egyes változatok szinte tövis nélküliek.

Általában tavasz végén, nyár elején, (május–június) virágoznak. A látványos halvány rózsaszíntől a lila színárnyalatban pompázó virágai tölcsér alakúak, amelyek 4-7 cm átmérőjűek. A virágok a kaktusztest felső részén, illetve a korona közelében lévő areolákból jelennek meg.

Gyümölcse zöldes. Szaporítani elsősorban magokkal lehetséges, vagy öregebb példányok sarjadzása esetén, ezen sarjak leválasztásával.

Tartása

E. knippellianus tartása a gyűjtők számára nem okoz különösebben fejfájást, könnyen tartható, s rendszeresen szokott virágozni, ha megfelelő téli pihenőidőt biztosítunk számára.

Vastag gyökere miatt érzékeny a túlöntözésre, a túl sok nedvességtől elrothadhat.

A többi kaktuszhoz hasonlóan igényli a téli pihenőt, azaz teljesen szárazon és hűvös helyen kell tartani. Nyáron teljes napfényt igényel.