Ezen a tájegységen az Echinopsis eyriesii a legrégebbről ismert kaktusz, s a nem kifejezett gyűjtők körébe a legnépszerűbb és legismertebb is. A könnyű tartás, szaporítás, és rendkívül szép, nagy és illatos, fehér virága miatt ilyen népszerű a laikusok körében.

Nagyon sokan e kaktusz miatt lettek gyűjtők, viszont többnyire méltatlanul mellőzött a gyűjtök körében. Persze vannak kívételek is, s ismerek olyan gyűjtőt, amely ezen család rendkívüli tagjaival foglalkozik, gyűjti, nemesíti.

Mondanom sem kell valamikor én is ezzel kezdtem, illetve ezek voltak az első kaktuszok, amelyek hozzám kerültek. Még jól emlékszem, hogy ez egy idősebb példányt egy öreg nénitől vásároltam meg. Azóta is megvan, annak ellenére, hogy nincs túldédelgetve.

Név eredete

Az Echinopsis nemzetségnevet Dr. Joseph Gerhard Zuccarini (1797–1848) német botanikus, kaktuszkutató és fajleíró, a Müncheni Botanikai Egyetem professzora alkalmazta először. Az Echinopsis név két görög szó összevonásából kialakított tudományos kifejezés. Az első tag - echinos - jelentése (tarajos) sün, az utótag - opsis - jelentése megjelenés, látszat, hasonlóság. Tehát az Echinopsis nemzetségnév jelentése: sünhöz hasonló kaktuszok, azaz sünkaktuszok. Az eyriesii fajnévet Pierre Jean Francois Turpin (1775 - 1840) francia botanikus adta, s a francia Le Havre kikötővárosból származó Alexandre EYRES nevét viseli.

Alakja

Az Echinopsis eyriesii egyedülálló vagy sarjadzó. Kultúrában sosem magános, rendkívüli mértékben burjánzik. Kezdetben enyhén lapított gömb alakú , kissé benyomott tenyészcsúccsal, de idősebb (virágzó) korban hengeres törzsformát vesz fel. Ez a megnyúlt alak helytelen tartás mellett még fokozottabban jelentkezik és a sarjadzás is ekkor kezdődik el, főleg nitrogéndús (istállótrágyás) táptalaj esetén. Az eredeti leírás szerinti magasság 30 cm, átmérője 12-15 cm, de nem ritka az 50 cm feletti magasság. Bőre sötétzöld színű, tompa fényű.

A túlzott erős napfény hatására égési foltok keletkeznek a bordák élén, a csúcson és a fiatal sarjak teljes felületén. Bordái határozottak, egyenes vagy kissé ferde lefutásúak, enyhén tompa élűek, aránylag keskeny dudorosak. Areolái kör alakúak, 5-7mm méretűek, eleinte sárgásfehér színűek és gyapjasak, később szürkék és csupaszok lesznek. 1-1,5 cm-enként fejlődnek a bordák enyhe dudorain. Tövisezettsége gyér és rövid.

Virága

Fehér, tölcsér alakú, 17-25 cm hosszú, kb. 12 cm átmérőjű.(A rózsaszín virágú egy változat, de hibrid is lehet). Már 4-5 éves korukban virágzóképesek. A virág az areola csúcsközeli pontjából fejlődik ki igen lassan, a bóbita megjelenésétől kezdődően több hét is eltelhet. Pár nappal a nyílás előtt igen hosszúra nyúlik a virágcső, néhány órával a virágzás előtt pedig a bimbó is látványosan megnő és a külső lepellevelek is „megszínesednek”.

A virágzás napnyugta után indul, végső formáját hamar elnyeri és a hőmérséklettől függően kb. 24-36 óra alatt be is fejeződik. A virágzás fő időszaka május-július, de később is fejlődik virágbimbó, viszont már nem mindegyik tud kinyílni a teleltetés miatt.

Termése

2-3 cm-es gömb vagy megnyúlt bogyó alakú. A szétszóródó magok, körülötte, mint magoncok, új, önálló életet kezdenek. Élőhelye: Argentína Dél-Brazília és Uruguay.

Gondozása

Jó vízáteresztő, enyhén savanyú kémhatású talajra van szüksége. A tenyészcsúcs világosabb színe jelzi a tavaszi ébredést, ekkor mérsékelt öntözés indokolt. A virágbimbók növekedésével a vízmennyiséget is növelhetjük. Tenyészidőszakban a test mindig telt legyen. Ősszel kevesebb vizet igényel, télen pedig mellőzük az öntözést, és hűvös, 5-8 fokos, lehetőleg világos helyen tartsuk. Tápoldatot csak keveset és ritkán adjunk, inkább olyat, amely a virágzást serkenti. A legegyszerűbb szaporítási mód sarjakkal történik, bár ekkor fennáll a veszélye, hogy hibrid egyedek jönnek létre.

Kártevők

Atka, gomba, meztelencsiga, pajzstetű, penész stb, a szokásos kaktuszokra veszélyes kártevők, fertőzések. Ezek ellen a szokásos módon védekezhetünk.

Érdekességek

Angol nyelvterületen Pink Easter Lily Cactus. (Rózsaszín Húsvéti Liliomkaktusz néven ismerik fehér virága ellenére). A németek Seeigelkaktus - tengerisünkaktusz néven is emlegetik az Igelkaktus mellett, de parasztkaktusznak is nevezik, akárcsak mi magyarok.

Kultúrában, a túl erős napfénynek kitett kaktusz az árnyékos oldalon indítja a virágbimbókat, kevés fény esetén a napfényes oldalon, optimális fényviszonyok mellett egyenletesen fejlődnek a virágbimbók. Akárhonnan is fejlődjön a virág, minden esetben dél, dél-nyugat irányba néz. A virágzás időtartama hűtéssel és fénycsökkentéssel meghosszabbítható akár 1 nappal is (pl. pince, garázs, alagsor, sűrű növényzet alatt stb.)!