S ezt szó szerint kell érteni! Méghozzá két fémpolcnyi. Egy következtetést mégis levonhatok, hogy mindenképp szeretnek a szúrós növényeim, mivel mindössze két darab tövist szedtem ki magamból a kaland után.

Szeptember vége volt (2013), s már megérkeztek az éjszakai fagyok. Teleltetésre készültem. Mivel ezeregyszáz növénnyel meggyarapodott gyűjteményemet egyik pillanatról a másikra nem tudtam bepattintani a telelő helyére, így időben el kellett kezdjem a behordásukat.

Két fémpolcot állítottunk fel a pincénk világos részében, hogy arra pakoljam a kaktuszokat. Nem ezek voltak az első fémpolcok, amelyek a tárolásra szolgáltak, s soha nem volt gond, így nem is gondoltam, hogy bármi probléma adódhat.

A polcok már tele voltak, s szó szerint épp az utolsó cserepeket akartam feltenni, amikor egyik pillanatban érzékeltem, hogy az egyik polc tartólába mintha megrogyna, meghajlana.

Az egyik polcláb megrogyott és magával húzta a másik polcot is. Kétségbeesetten próbáltam megtartani, de persze ez nem sikerült.

A lavina beindult, s a kaktuszok csak potyogtak. Legfelül voltak az echinocereusok, sclerocactusok, középtájt, az escobariak, és a stenocactusok, a legalsó polcokon a ferocactusok és a thelocactusok.

Csak az alsó két polcon lévők maradtak a helyükön és semmi bajuk nem lett.

Érdekes módon a legfelső polcon lévők, azaz az echinocereusok és sclerocactusok mind leestek - az egyik közepes méretű sclerocactus a hajamba is akad -, de semmi bajuk nem lett. Valahogy úgy estek, hogy még a földjük is egyben maradt. Többségük a helyiség közepén lévő asztalra és az azon lévő kaktuszok közzé esett.

A leginkább a stenocactusok szenvedték meg a „földrengést“. Az összes lepotyogott, kiborultak a cserepeikből, egy le is tört.

A teleltető hely katasztrófa sújtotta övezetté vált. A helyiség közepén óriási kupacban föld és kaktuszok keveréke. Adott pillanatban teljesen kétségbeejtő volt a helyzet. Reménytelennek látszott, hogy föld-kaktusz keverékből bármi is épen kikerüljön.

Mikor már látszott, hogy nem omlik tovább semmi, egyszerűn nem tudtam ott maradni. Idő kellett hozzá, hogy megnyugodjam, ott hagytam a tragédia helyszínét. Aztán rövid időn belül nekiláttam a károk eltakarításának. Teljes két napomba tellett, hogy kiszedjem a növényeket, újraültessen. Visszaállítsam a valamikori állapotot.

Egy következtetést azért levonhattam: szeretnek a kaktuszok. Annak ellenére, hogy két polcnyi borult felém, mindössze két tövist szedtem ki a lábamból.