A Kánári-szigeteken szinte mindenhol fellelhető, kiterjedt és elhagyatott területeken biztos találunk példányokat szabadon nőni. Nagyon mutatós, egyedi növény.

Saját példányaimat is egy ilyen elhagyatott helyről szereztem be a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerifén.

Az Euphorbiaceae családjához tartozó Euphorbia balsamifera a Kanári-szigetekről származik, s mindhárom szigeten fellelhető. Ugyanakkor Nyugat-Afrikában is jelen van, Mauritaniától Senegalig, Niger és Észak-Nigériánál, a legészakibb pont a Száhel övezet, a Szahara déli határánál.

Ilyenek voltak pár évvel ezelőtt:

Ilyenek most:

Semmi nem károsítja és eszi, vagyis zavartalanul fejlődhet. Itt a mezőgazdaságban is használják, mint határjelző növény. A legtöbb mezőt E. balsamiferaval kerítik be, hogy megóvják a növényeket a kártevők támadásaitól és a talajeróziót is ezzel előzik meg. A homokdűnék stabilizálását is ezzel a növénnyel segítik elő. A ghánai Accra-síkság egyes temetőiben ezzel a növénnyel jelölik meg a sírokat.

Szinonímák:

• Euphorbia balsamifera Aiton
• Euphorbia balsamifera subs. eubalsamifera Maire
• Tithymalus balsamifer (Aiton) Haw.

Leírás

Az Euphorbia balsamifera rövid törzséből diktofon módon elágazó, kerek, változó magasságú cserjéket alkot. Akár 1-3 méter magasra is megnőhet.

Törzse zömök és vastag, akár egy természetes bonszáj. Az Euphorbia balsamifera abban különbözik a nemzetsége többi fajtájától, hogy egyetlen virággal rendelkezik. Akárcsak a legtöbb Euphorbia, ez esetben is vannak hím és nő virággal rendelkező egyedek. Szárai elágazóan nőnek.

A nagy nyári hőségben a leveleit lehullatja, vagyis egy „nyári lombhullató”. Ezzel a folyamattal próbálja leállítani a nagy aszály során a vízveszteséget, leáll a fotoszintézise, ekkor tulajdonképpen hibernál, pihenő fázisba kerül.

A szárai a törzsből közvetlenül sokszorosan elágazóak, pasztel, szürke vagy terrakotta színűek, gömbölyűek, 5-10 mm vastagok. Igen sérülékenyek, s ahogy a többi Euphorbia, ha megsérül, fehér ragacsos és mérgező anyagot bocsájt ki.

Levelei az ágak végén csoportokban nőnek, szár nélküliek, egyenes lándzsaszerűek vagy hosszúkás ovális alakúak, 15-80 mm hosszúak és 3-8 mm szélesek, és mutatós, zöld színűek.

Virágai igen jelentéktelenek – akárcsak az Euphorbiáknál általában – kicsik és sárgászöld színűek, s alig 2-3 mm-ek, öt nektármirigye van.

Gyümölcsei nagy méretűek, kb. 9-10 mm vastag kapszula alakúak, kezdetben zöld, majd rózsaszín-pirosas színűvé válnak. Magjai lapított kerekek, szürkék, alig 3 mm-ek.

Tartása

Az Euphorbia balsamifera relatív könnyen nevelhető. Nem igényes a talaj szempontjából, viszont igazán csak a jó vízáteresztő földben érzi jól magát. Természetes élőhelyén elsősorban a homokos talajt részesíti előnyben. Lassan nő igazán nagyra.

A Kanári-szigeteken, az E. balsamifera őshazájában elsősorban télen esik, és nyáron pedig szárazság van, s ilyenkor elveszíti a leveleit, pihenő időszaka van. Ezért főleg tavasszal és ősszel kell öntözni. Viszont érzékeny a túlöntözésre, könnyen rohad, főleg ha hidegebb az időjárás. Ezért csak óvatosan szabad locsolni.

Érzékeny a fagyra. Előírásosan télen 5 Celsius fok fölött, száraz talajjal kellene tartani; saját tapasztalatom szerint ezt viszont nem igazán kedvelték az E. balsamiferáim. Eredetileg a száraz, hűvös pincében, a kaktuszokkal együtt akartam teleltetni. Viszont nagyon rosszul viselték a környezetet, szó szerint látszott, hogy pusztulásnak indultak. Ezért én inkább a fűtött szobában, az ablak melletti részen teleltetem át, nagyon kevés vizet adva időnként. Ennek ellenére ebben az időszakban lehullatják a leveleiket.

Nagyon sok fényre van szükségük, ahhoz hogy megőrizzék kompakt, tömött formájukat. Ha nem jutnak elegendő napfényhez, megnyúlnak, ziláltak lesznek. Sajnos az itteni fényviszonyok nem éppen elegendőek számukra, ugyanis a Kanári-szigeteken jóval többet süt a nap. Az onnan hozott három példányomat hiába tartom teljes napsütésben – reggeltől estig –, még télen is, annyi napfényhez jutnak, amennyit csak süt a Nap, ez kevésnek bizonyult. Ágaik nem olyan zömökek, mint eredeti élőhelyükön. Ezért, amennyiben szükséges, kora tavasszal ezeket vissza szoktam vágni. Viszont ezt nem minden esetben viselik jól.

Szaporítani magokkal és dugványokkal is lehet. Ha szárdugvánnyal szaporítjuk, a levágott ágat hagyjuk kb. egy hétig száradni, csak azután ültessük el.

Figyelem!

Ahogy a többi Euphorbia, úgy az E. balsamifera is ha megsérül, fehér, tejszerű nedvet ereszt, amely mérgező. Nagyon óvatosan bánjuk bele. Ez az anyag szembe és szájba semmiképp ne kerüljön, s a bőrre kerülés esetén gyorsan öblítsük le, mivel allergiás reakciót válthat ki.