Az ültetés/átültetés önmagában egy nagyon élvezetes és megnyugtató elfoglaltság. Egy nagy méretű Ferocactus átültetés pedig igencsak ritka pillanat.

Egy tizennyolc éves Ferocactus wislizenii-t ültettem át. Ez a kor egy Feronál még nem különösen magas. Hozzám a Latis-gyűjteménnyel került 2013-ban. Akkor egy 14 cm-es cserépben volt.

Elég érdekesen nőtt, mivel volt egy hosszú törzsrésze olyan, mint egy hattyúnyak. Következő évben, több más kaktusszal együtt, átültettem egy nagyobb cserépbe, egy 23 cm-be. Úgy gondoltam, hogy egy jó pár évig letettem róla a gondot, hiszen jóval nagyobb közeget kapott.

Tévedtem. Alig egy év alatt akkorát nőtt, hogy teljesen benőtte a cserép méretét. Mintha a sok évi szó szerinti szűkölködést egy év alatt akarta volna bepótolni.

Mivel a Ferocactusok nagy kedvenceim, ezért úgy döntöttem, hogy újból átültetem, ezúttal egy 35 cm-es cserépbe. Egyfajta kísérlet is ez, kíváncsi vagyok, hogy ezúttal mennyi idő kell majd neki, hogy kinője ezt a „házát” is.

Erről a Ferocactusról van szó:

Első lépésben előkészítettem az eszközöket, előszedtem a saját keverésű földet. Az új cserepet félig megtöltöttem a földdel.

A Fero kiemelése a régi cserépből könnyebben ment mint gondoltam. A cserép oldalát néhányszor kellett csak megütögetnem, s már ki is tudtam húzni a növényt. Az alatt a két év alatt teljesen benőtte a gyökere a cserepet.

Az egyik legkényesebb művelet a Ferocactus behelyezése az új helyére. Mivel a földje jól kiszáradt a tél alatt, s a növény is vesztett a nedvességéből, ezért könnyebb volt a súlya, mint gondoltam. A beemeléshez természetesen védőkesztyűt használtam.

A helyére kerülése után már csak körbe fel kellett töltenem, s meg is volt az átültetés.

Friss földben és új cserépben.

(Szerk. Megj.: azóta visszakerült egy kisebb cserépbe, mivel abban a nagy cserépben kevésbé fejlődött.)