Megoszlanak a vélemények, hogy a hangyák kártékonyak vagy sem a kaktuszokra. Nem örültem, mikor a gyűjteményem körül megláttam a mászkálókat, ezért utána néztem, hogyan valóban kell-e tartani tőlük.

Mivel szabadban, de cserepekben tartom a kaktuszaimat, egy bosszantó problémával találtam magam szemben: hangyákkal.

Egyáltalán nem örültem, amikor az egyik Ferocactus körül az apró mászkálókra lettem figyelmes. Úgy gondoltam itt az idő, hogy védekezzek ellenük. A netten utánanézve, a természet takarítóiról megoszlottak a vélemények.

Volt, aki úgy gondolta, hogy nem ártanak, sőt segítenek az aprócska mászkálók a többi nedvszívó rovar távol tartásában. Szerintem ez nem állja meg a helyét. Hiszen kertészkedőként tudom pontosan, hogy nagyrészt a hangyák is felelősek a levéltetvek terjedésében.

Volt olyan is, aki kimondottan károsnak ítélte meg a jelenlétüket. Elhordják a kaktuszok magvait, ami rendkívül bosszantó egy gyűjtő számára, ha éppenséggel szaporítani szeretné az adott növényt.

Emellett simán beköltöznek egy nagyobb kaktuszcserépbe, anélkül, hogy megkérdeznék kiadó-e a bérlemény. Ez azon túlmenően, hogy folyamatosan mozgatják a földet, egy idő után pedig ki is pakolják a cserépből, hogy jobban elférjen a boly, ráadásul a tápláléknak behordott szerves anyagok bomlásnak indulnak, s akár a kaktuszok rothadásához vezethet.

Persze olyannal is találkoztam, akinek megoszlott a témában a véleménye, s szerinte egy-két hangya még nem árt, azonban ha tömegesen jelennek meg, szükséges a védekezés.

Saját tapasztalat és egy történet

Nos, én inkább az utóbbiak táborának adtam igazat, akik úgy vélik, hogy a hangyák megjelenése igencsak kártékony egy kaktuszgyűjtő számára.

Egyik alkalommal arra lettem figyelmes egy Mammillaria gracilis környékén, alatt nagyobb mennyiségű föld jelent meg. Azonnal elkezdtem keresni az okát, s gyorsan rá is bukkantam: hangyák telepedtem meg a cserépben.

Nagyon arányos, szépen kialakult gracilis telep volt. Nagyon sajnáltam, hogy meg kellett bolygatnom. Sajna a gracilis azon kaktusztípusok közé tartozik, amely könnyen engedi a szártagjait lepotyogni. Mondanom sem kell szerte szét hullott az egész. Jó pár évbe bele tellett, ameddig ismét mutatóssá vált ez a Mammillária telep.

Másik alkalommal pedig egy nagyobb méretű Mammillaria hahniana cserepébe költöztek be. Ezt is úgy vettem észre, hogy a cserép mellett indokolatlanul sok föld volt. Természetesen onnan is kilakoltattam őket. Ez viszont nem okozott a kaktusz számára olyan traumát, hiszen csak új, friss közegbe került.

Mindenképp károsnak ítélem meg a jelenlétüket, mivel még a magokat is mindig eltüntetik.

Érdemes védekezni ellenük. Amikor megtámadták a cserepeket, kilakoltatásuk során a RAID hangyaspréjét használtam. A neten azt is ajánlották, hogy sima vízbe kell beáztatni a kaktuszt, s akkor megszabadíthatjuk az össze hangyától. Mondjuk én maradtam a spré használatánál. Így is eltűntek. Egyelőre.