A Heliocereus nemzetség valóban szoros rokonságban áll a levélkaktuszokkal, és gyakran össze is keverik őket az Epiphyllum fajokkal. Lássuk a különbségeket és a hasonlóságokat.

A Heliocereus a Cactaceae családhoz tartozik, azon belül a Hylocereeae törzshöz.

Őshazája Közép- és Dél-Amerika: Mexikó, Guatemala, Hondurász, El Salvador és más trópusi területek.

Fajai – például Heliocereus speciosus, Heliocereus amecaensis, Heliocereus aurantiacus – sokszor más nemzetségekbe (pl. Disocactus) is besorolhatóak. A taxonómiauk nem mindig állandó.

A Heliocereus növények általában epifita vagy sziklán (lithofita) életmódot élnek: fára vagy köveken kapaszkodnak.

Nekem is van egy Heliocereus speciosus, egyik gyűjtőtárstól kaptam évekkel ezelőtt. Szinte minden évben óriási nagy piros virágai fénypontot jelentenek a kaktuszvirágzás időszakában.

Leírás

Hajtásai laposak vagy többélűek, „levélszerűek", de gyakran erősebben bordázottak, mint az Epiphyllumé. Az enyém például hárombordás. A levélkaktuszokkal ellentétében gyakran tövisekkel díszítettek a széleik a bordáknak.

Igazán különlegessé nagy, tölcséres virágaik teszik őket. Ezek általában pirosok, de lehetnek rózsaszínűek, narancssárgásak is, ritkábban fehérek. A virágok általában nyár közepe táján jelennek meg, s nappal nyílnak – innen a neve is: Heliocereus, azaz „napkaktusz”. A virágzás időtartama fajonként változó; például H. speciosus virágai tartósak, több napig is nyitva maradnak.

Tartásuk

Szeretik az erős, szórt fényt, ellentétben az Epiphyllumokkal a részleges vagy teljes napsütést is jól viselik. Inkább világos helyre kell tenni őket.

Talajuk legyen laza, jó vízáteresztő közeg.

Növekedési időben rendszeres öntözést igényel, de kerülni kell a pangó vizet. Mivel a trópusi kaktusz ezért a párásabb levegőt kedveli ez a fajta is.

Amiben viszont nagyon is hasonlítanak a levélkaktuszokhoz, hogy nem viselik el a hideget, hiszen ez a kaktuszfajta a trópusokról jön. Fagyra különösen érzékeny, szóval ezt is az ősz első hűvösebb napján már be kell vinni védett helyre.

Télen is érdemes 10 fok fölött tartani. A túl alacsony hőmérséklet, a hirtelen lehűlés, a hideg károsíthatja.

Arra is ügyelni kell, hogy ne kerüljön túl sötét helyre, mert akkor nem virágzik. A túlöntözés pedig gyökérrothadáshoz vezethet, ezért a locsolásra mindenképp oda kell figyelni.