Pterocactus tuberosus, a túlélő
Pterocactus tuberosus-sal először a Latis-gyűjteményben találkoztam, elég kalandos körülmények között, s persze azóta kiemelten figyelek rá.

 

Igazi túlélőnek számít nálam ez a kaktusz. Latis-gyűjteménnyel együtt, 2013 június 3-án érkezett meg hozzám. (Erről az eseményről külön írtam, "Kaktuszbérlők a kertünkben" címmel.) Elég sok kaktusz akadt, amelyik már nem élte túl a telet, meg az előző évi nélkülözést az átmeneti helyükön, a helyi múzeum folyósóin. Ezért a segítségre érkezett fiúk megkérdezték, hogy a kimúlt kaktuszokat kidobják-e. Jóváhagytam a dolgot, gondolván, hogy ezzel is kevesebb dolgom akad majd később. Csakhogy a nagy kavarodásban ezt a Pterocactust is kidobták. Úgy kéthét múlva jártam véletlenül azon hely környékén, ahová a kaktuszokat kidobálták. Észrevettem a pterocactus gumóját, ugyanis az volt felfelé. Jobban megnéztem, s úgy rémlett, mintha még élne. Kiszedtem a többi elpusztult kaktusz közül, s újra elültettem. Tényleg életben volt, s meghálálta a megmentést, többször is virágzott.

 

 

Élőhely

 

Tudományos nevét először 1919-ben használta N.L. Britton & J.N. Rose a kaktuszok katalogizálásánál.

Számos különböző formában létezik természetes élőhelyén Észak Argentínában, Rio Negro tartomány déli, Salta északi részén, valamint Patagóniában.

Pterocactusnak sajátos szaporodási rendszere van. Ősszel és télen elvesztheti a hajtásait, amelyeket aztán a természetes élőhelyén az erős szél széthord. Ezek a homokos talajon könnyen megfogannak, a következő vegetatív szezonban pedig új növény nő. A Pterocactus gumós gyökereiből pedig új hajtások nőnek.

 

Szinonimái:  

  • Pterocactus kuntzei K. Schumann 1892

  • Opuntia tuberosa

  • Pterocactus tuberosus var. decipiens

  • Pterocactus decipiens

 

Leírás

 

Ez egy geophyta kaktusz, hatalmas gumós gyökere van a talajban. A felszínen pedig vékony, törékeny, kékes fényű, barnás-lila szárak, amelyek könnyen letörnek.
A virágai a halvány sárgától a sötét sárgán át, fehér, rózsaszín vagy akár még mély vörös színűek is lehetnek. A virágok a szárak csúcsán fejlődnek ki.

 

A Pterocactusok könnyen tarthatóak, nincsenek különösebb igényeik az átlagos kaktusztartási módhoz képest. Télen száraz és hűvös helyen kell teleltetni, viszont nyáron mindenképp egész napos és tűző napfényt igényelnek, mivel csak ekkor virágoznak majd bőségesen.

Szaporítani magvetéssel vagy dugvánnyal lehet. Legegyszerűbb módja a szaporításának a lehulló ágainak gyökereztetése. Könnyen gyökeresedik és fejlődik.

A Pterocactus tuberosus gumóját olykor még oltáshoz is használják, egyesek a tephrocactus malyanus-t is erre oltják.

Vannak, akik azt állítják róla, hogy télálló, de ezt inkább nem érdemes kipróbálni az alap növényen. Ha mégis kisérletezni szeretnénk, akkor egy meggyökeresedett ágon ajánlott. Ugyanis az is olvasható róla, hogy ha sokat nő nyáron, akkor télen könnyebben elfagyhatnak a hajtásai.

 

Néhány trükk

 

Ahhoz, hogy Pterocactus évente virágozzon, teleltetés előtt érdemes az ágait kicsit "lerázni", azaz kicsit megritkítani. Ugyanis a virágok a tavasszal fejlődő új ágakon képződnek. Vagyis ha sok új, friss ágat növeszt tavasszal, nagyobb az esély a virágözönre.

Ahhoz, hogy virágozzon évente, de legalább kétévente át kell ültetnünk növényünket, hogy friss talajba kerüljön. Emellett átültetéskor ajánlott kicsit a gumóját az előzőnél feljebb helyezni.

 


Még nincsenek megjegyzések. Hozzászóláshoz regisztráció szükséges.