Souvenir-kaktuszok és egyebek
Nyaralásaim során nem állhatom meg, hogy ne vegyem szemügyre az adott ország növényvilágát, s ha olyan helyen járok akkor a kaktuszokat. Ezúttal nemcsak vadon növő, hanem souvenir-kaktuszokkal is talá

Köztudott, hogy a spontán kialakuló dolgok sokkal jobban sikerülnek, mint azok, amelyekre nagyon rákészülünk. Az idei nyaralásunk is ilyen volt. Alig két héttel az indulás előtt dőlt el, hogy last minutetel egy varázslatos hajóúton veszünk részt, körbeutazva a Földközi-tengert. Genovából indult a hajó, megállt Nápolyban, Messinában, Valettán, Palma de Mallorcán, Barcelonában és Marseilleben. Mondanom sem kell, hogy életem eddig legszebb nyaralása volt ez az út. Nemcsak maga a hajó pompázatosságával varázsolja el az embert, de a napról napra változó lenyűgöző kikötőhelyek is szinte felfoghatatlanul sok élményben részesítenek.

Mindamellett, hogy a helyi látványosságok álltak a fókuszpontban, nem feledkeztem meg azért, hogy szemügyre vegyem a  növényvilágot is. A jellegzetes mediterrán növények mellett persze kaktuszokba is botlottunk, ha nem is szó szerint.

Nápolyban - mivel magát a várost néztük meg - csupán hobbiként tartott kaktuszokat láttam. Ami igazán érdekes volt, hogy az egyik hotel előterét éppen akkor rendezték be pozsgásokkal és kaktuszokkal. A kaktuszokkal, pozsgásokkal beültetett méretes ládákat gépek segítségével tették a helyére. Egy ilyen ládácskát szívesen haza hoztam volna. A Grusonii népszerűsége ezen a vidéken is töretlen, cserépben több helyen - többek közt itt is - fellelhető volt.

A mediterrán térségre jellemző, hogy az elhagyatott helyeken szívesen telepednek meg Opuntia fajták. Messinából Taorminába vezető út mellett is rengeteg Opuntiát láttam vadon nőni. Taormina ókori színházának kövei mellett pedig agavék nőttek zavartalanul. De persze az itteniek is szerethetik a kaktuszokat, hiszen cserépben is találtam opuntiákat.

Nyaralásból mindenki szeret valamilyen souvenirt haza vinni. Azonban kaktuszgyűjtő szemmel Barcelonában láttam a legkevésbé tetszetőset. A focicsapatáról is méltán híres spanyol város egyik leghíresebb utcáján, a La Ramblan sétálgatva, számos stand állt, ahol kaktusz- és pozsgás-csemetéket kis csészékben, - amelyek egyben hűtőmágnesek is voltak - kínáltak emlék gyanánt. S volt olyat is, amelyet csak simán cserépben árultak. Ez eddig rendben is lett volna, csakhogy a kis kaktuszok/pozsgások mindegyikére ragasztottak szalmavirágot, hogy ily módon színesebben kelendőbbek legyenek. Az áruk változó volt: a hűtőmágneses csészében háromszor olyan drága, mint a sima cserépben. Viszont így is az járt jobban, aki a csészést választotta, legalább maradt valami a pénzéért.

Az utolsó megálló is tartogatott hobbimhoz közelálló élményeket. Marseilleben, a Notre Dame de la Gare bazilika - amely az egyike a legszebb franciaországi katedrálisok közé tartozik, s nem mellesleg gyönyörű kilátás nyílik mellőle - tövében, az egyik domboldalt belepték az opuntiák és agavék. Zavartalanul nőhettek itt, hiszen a domboldalt nem lehetett megközelíteni.

 

Galéria
1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16        Play         Stop

Még nincsenek megjegyzések. Hozzászóláshoz regisztráció szükséges.