Nagyvárad környéki gyűjtőknél jártunk
Gyönyörű gyűjteményeket és nagyon kedves embereket ismerhettem meg a nagyváradi kirándulás során.

Szombaton (2018. július 29.) Nagyvárad felé vettük az irányt a szatmárnémeti Aztékium Kaktuszgyűjtő Egyesület néhány tagjával, hogy két gyűjtőtársunkat látogassuk meg Nagyvárad környékén.

Elsőként Kügypusztánál (Satul Nou), Tóth Lászlónál állt meg a csoport. Szó szerint elleptük, megtöltöttük autóinkkal gyűjtőtársunk udvarát. Ahogy kiszáltunk autóinkból máris gyönyörű Mammilláriákba és Cereusokba botlottunk, amelyek mindegyikéhez külön történet is tartozott. A gyűjtemény, szerény megítélésem szerint, legkevesebb háromezer darabból állt, s fajták szerint pedig felmérhetetlen volt, hogy mennyi is található azon az udvaron. Nekem természetesen leginkább az óriási Ferocactusok tetszettek. Nem is igen tudtam elszakadni tőlük. Nagyon szép és rendezett gyűjteményt csodálhattunk, amely Astrophytum különlegességektől, Ferocactus fajták sokaságán keresztül, Mammilláriákat, és az érzékenyebb Ariocarpusokat, Uebelmannianákat is tartalmazott. Emellett számos fajta pozsgást és szukkulest is találhattunk itt. Azt is megtudhattuk, hogy Laci bácsi 1976-tól folyamatosan gyűjti a kaktuszokat, de már háromévesen megkapta az első Opuntia-hajtását, ami persze nincs már meg. Kezdetben Belgiumból származó magokat vetett és ez jelentette a gyűjtemény alapját. Nagyon élvezetes volt legeltetni szemünket a szebbnél szebb növényeken, hallgatni a régi történeteket, kíváncsian figyelni a kaktusztartással kapcsolatos tapasztalatokról szóló kis beszámolókat.

Következő állomás Nagyváradtól hét kilométerre lévő Újpalotán volt, ahol Korda Árpád gondozza gyűjteményét. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy a látogatás résztvevőinek mindegyike megtalála itt a számítását. Gyönyörű és ritka növényeket találhattunk, emellett pedig gyűjtőtársunk szívesen ajándékozott meg néhány fiatal növénnyel - amelyet ezúton is köszönünk. Azt is megtudtuk, hogy már kerek negyven éve gyűjti a kaktuszokat, s ugyan jelenleg nincs annyira rengeteg és sokfajta kaktusza, de az biztos, hogy szinte nincs olyan fajta, amelyikkel valamikor ne rendelkezett volna. Az eső utáni verőfényes napsütés füllesztővé tette ugyan a szűrós növények csodálatát, azonban a tizenkilencedik században épült ház előtti lugas enyhülést nyújtott. Itt aztán előkerültek a régi és új sztorik is. Elkészült egy tíz évvel ezelőtti fotó idei változata, ugyanazon résztvevőkkel és ugyanazzal az asztallal.

 

Galéria
1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32  33  34  35  36  37  38  39  40  41  42  43  44  45  46  47  48  49  50  51  52  53  54  55  56  57  58  59        Play         Stop

Még nincsenek megjegyzések. Hozzászóláshoz regisztráció szükséges.