Bepakolás – lépésről lépésre
Egy szerteágazó fajtákat magába ölelő és nagy méretű gyűjtemény esetén a be- és kipakolás nem egyszerű dolog. Valamikor szeptemberben kezdődik és november közepén/végén zárul.

Szeptember végén - még a hidegebb idő beállta előtt - kezdek készülődni a téli bepakolásra. Mivel egy nagyméretű és igencsak sok fajtát magába ölelő gyűjtemény tulajdonosa vagyok, a fagyok előtti bepakolás nem egyszerű és gyors folyamat.

A kaktuszaimnak a száraz, elég hűvös és némileg világos pince nyújt menedéket télen. A növények polcokra, asztalokra és asztal alá kerülnek. A bepakolás végére mindig elcsodálkozom, s némi elégedettséggel tölt el, hogy be tudtam pakolni közel 1500 növényt ekkora helyre.

A bepakolási időszak előtt mindenképp a helyiséget kell előkészíteni: ilyenkor kicsit átrendezem a pince ezen részét: újabb polcokat állítok fel, néhány asztal is itt telel. Emellett mindenképp átpermetezem a helyet rovarölővel. Nem felszívódóval, mivel annak semmi értelme, hanem kontakt rovarölővel, pl. Decissel. A polcok és falak permetezésekor a rovarölőt dupla adagban keverem be, azaz 20 liter vízhez 10ml Decist. Ügyelni kell arra, hogy mindenhova jusson a léből: szegletekbe, polcok alatti részekbe, falak réseibe, mivel a gyapjastetvek előszeretettel bújnak meg ezeken a helyeken. A növényekre ilyen koncentrátumban semmiképp ne kerüljenek, azaz soha nem szoktam meghagyni a léből, az összesen elhasználom.

A kaktuszokat - megelőzési célból - a bepakolás előtt lepermetezem gomba- és rovarölő szerrel. Általában az Actara vagy Mospilan (ezek felszívódó rovarölők), Decis (kontakt rovarölő), Topsin vagy Score (felszívódó gombaölő szerek) és Dithan (kontakt gombaölő) felváltott keverékét használom - nem bízva semmit a véletlenre.

 

Legelsők

 

Ha megtörtént az előkészület, akkor már csak az időjárás befolyásolja, hogy mikor kerülnek be a növények. A mai modern világban könnyebb figyelni az időjárás alakulását. Néhány napra előre már biztosan lehet látni, hogy mikor közeleg egy fagyos éjszaka és fel lehet készülni.

A gyakoribb 10 fok alatti hőmérsékletek beálltával mindenképp behozom az érzékeny Euphorbiákat, Adeniumokat és a féltett Agave attenuatámat, amit még Máltáról hoztam. A pozsgások mindenképp érzékenyebbek, így ezek kerülnek be a második lépésben. Viszont ezeket nem a pincében teleltetem, hanem a lakásunk ablakpárkányain - hetente egyszer meg is locsolom.

 

Minél tovább kint

 

Ha szép az idő, akkor csak október elején kerül elő a szétszedhető és könnyen felállítható mobil tető a kaktuszok fölé. Ekkor azonban mindenképp felteszem, hogy októbertől már ne érje őket a csapadék és a hónap végéig ki tudjanak száradni. Ugyanis ha minden jól megy és nem keveredik felénk valamiféle szibériai hideg a kaktuszok a hónap végéig mindenképp kint maradnak. Aztán kezdem a bepakolást. Ládákba pakolok minden egyes darabot és becipelem a pincébe, ahol polcokra kerülnek.

Mindenképp azokkal a fajtákkal kezdem, amelyek érzékenyebbek a hidegre: Turbinicarpusok, Copiapoak, Ferocactusok. Aztán jöhet a többi. Legutoljára azok kerülnek be, amelyeknek elméletileg télállóak, de mivel már volt néhány rossz tapasztalatom ezen a téren, mégsem hagyom kint télire.  A teljes bepakolással november közepére-végére végzek.

A legutolsó mozzanat, hogy a sziklakertben egyes télállókat eső elleni védelemmel látom el. Ennek a legegyszerűbb és legolcsóbb módja, hogy ásványvizes palackokat félbe vágok, a teteje közelében néhány lyukat készítek - hogy szellőzni tudjon - s ezt borítom rá a féltettebb kaktuszokra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Még nincsenek megjegyzések. Hozzászóláshoz regisztráció szükséges.