Mammillariák, azaz szemölcskaktuszok
A Mammillaria nemzettség az egyik legtöbb fajtával és azok variánsaival rendelkezik a kaktuszcsaládon (Cactaceae) belül. Jelenleg mintegy 250 fajtát és azon túl ezek variánsát ismerték el.

 

Sokáig dudoros kaktuszként, horog kaktuszként nevezték, s a Mammillarát mint ragadványt használták az Escobria mellé. A mammillária igen gyorsan közkedvelté vált a gyűjtők körében fajtagazdagságával, mutatós virágaival, fajonkénti változó tövisességével. Népszerűségét annak is köszönhette, hogy a mammilliáriák többségét nagyon könnyű tartani. Egyes mammillariákat pedig még magról is igen könnyű szaporítani.

Vadon már alig található belőlük, s ezért védettek, egyes különleges fajokat nemcsak begyűjteni illegális, hanem azokat még tartani is.

Az egyik legnépszerűbb és leginkább hozzáférhető, viszont vadon már veszélyeztetettnek számító mammillaria, a Mammillaria zeilmanniana.

 

Élőhelye

Mammilláriák nagy része Mexikóból származik, azonban néhány fajta az USA délnyugati részéről való, illetve a Karib-térségből, Kolumbiából, Venezuelából, Guatemalából és Hondurasból.

 

Besorolása

Az első leírása ennek a fajnak 1753-ból származik, Carlolus Linnaeus tollából a Cactus mammillaris néven maradt fenn. A mammillaria szó a latin mammilla-ból ered, ami többek közt „mellbimbót, dudort" is jelent, ezzel utalva a faj jellegzetességére, a kidudorodó areolákra.

1812-ben Adrian Haworth kaktuszspecialista határozta meg és írta le pontosan a Mammillariat, mint különálló fajt.

A sokrétű és változatos fajtákkal rendelkező Mammillária nemzetség többen megkísérelték kisebb csoportokba besorolni. Az egyik legkorábbi klasszifikációt Pfeiffer (1837), Salm-Dick (1845) és Engelmann (1856) végezte el. Akkoriban a Mammillaria fajhoz több mostani modern fajtát, mint például a Coryphantha és Ariocarpus is belevettek. Schumann (1898), Britton és Rose (1923), Berger (1929) Buxbaum (1951-56) és Moran (1953) besorolásában is ismét összekeverve írták le.

A legutolsó leírásokban, amelyek a kaktuszspecialisták Hunt, Reppenhagen és Luthy által történt, sok munkával arra összpontosítottak, hogy megkeressék a növény eredeti leírását, összehangolva azt a modern rendszertani követelményekkel, s a kutatásokkal. A munka segített megismerni a Mammillaria kifejlődésének megértését.

A mai napig írnak le új és új fajtákat. Néhány faj, mint például a Dolichothele, Mammillopsis, Krainzia beleolvadtak a Mammillária fajba, illetve a Coryphantha, Escobaria és Mammilloydia fajba.


Felépítése

A levél módosulásából kiemelkedő podarium tovább nagyobbodott, amíg ki nem alakult a tipikus mamilla, melyet szemölcsként is említhetjük.

Változatos megjelenésűek. Többségükben gömb alakú, sűrűn tövises növények, de vannak köztük keskeny, hengeres hajtásúak is. Mérete is változó 1 cm-től 20 cm közötti szélességgel, s akár 1 cm-től 40 cm magasságra is megnőnek.

Van olyan faj, amely egyedülálló, azonban akad olyan is, amely akár több mint száz hajtásból álló csoportot alkotnak. A gyökerei lehetnek rostosak, húsosak vagy gumósak.

 

Virágok

Már nagyon fiatalon virágoznak, csodálatos virágaik a hajtás csúcsán koszorú alakban nyílnak. A bimbók az areolák tövétől nőnek ki, s különböző színűek lehetnek: fehérek, sárgák, pirosak, rózsaszínűek, a szirmok közepén gyakori a sötétebb sáv is. Rendszerint tavasz végén, nyár elején virágoznak, de gyakori a másod- és harmad virágzás is.

 

Termése

A termése a bogyósgyümölcs-szerű, kúp vagy hosszúkás alakú, általában piros, de néha fehér, sárga vagy zöld. Néhány fajtánál a gyümölcs beágyazódik a növényi szervezetben. A mag fekete vagy barna, 1-3 mm-es méretű.

 

Szaporítás

A legtöbb mammilliária fajtát igen könnyű szaporítani. Sikeresen történik ez magvetés, ugyanakkor sarjakkal történő módon is. A legtöbb mammillária fajta növeszt sarjakat az oldalán, ezeket a növekedési időszakban elválasztva sikeresen szaporíthatjuk.

 


Még nincsenek megjegyzések. Hozzászóláshoz regisztráció szükséges.