Az első számú kedvenceim közé tartoznak a Ferocactusok. Nemcsak virágaikkal tudnak elkápráztatni, de rendkívüli tövisezettségük is vonzza a szemet. S olyanok mint én, szeretik a rekkenő hőséget és nem szeretik a hideget. Nem lehet mellettük csak úgy simán elmenni, néha szó szerint megragadnak...

A gyűjteményembe az első Ferocactus úgy a 2005 körül került. Arra már nem emlékszem, hogy melyik fajta volt, viszont arra pontosan, hogy a 2011-es évben, a teleltetés végén ment el, egy enyhe locsolást követően. Azóta sokat tanultam, tapasztaltam...

Aztán nagyon sok Ferocactus került a Latis-gyűjteménnyel hozzám. Az idők során pedig igyekeztem egyre több példányra szert tenni. Nagyon sok 3-5 évesen, azaz kis „töpörtyűként“ került hozzám, azóta folyamatosan gyarapodnak.

Kevéstől kellett búcsúznom, de ahogy a gyűjtőtársaim mondani szokták, ha egy Ferocactus elpusztulóban van, akkor „eljátsszák a hattyú halálát“, s több éven keresztül képesek haldokolni. S még időt is hagynak így a megmentésre, ami olykor sikerül is...

Bizonyítottan nagyon idős kort, akár 100-130 évet is képesek megérni a természetben. Mivel lassan nőnek, a gyűjtők gyakran örök darabként tartják őket – egy jól gondozott példány évtizedeken át élhet cserépben. Az enyémek ehhez mérten még „tinédzserek“, hiszen a kollekcióm idős tagjai is csupán az 1997-2000-es évekből való. De van olyan Ferom is, amelyet már én vetettem.

Elterjedés

Ezek a látványos, gömbölyded, gyakran „harcias” megjelenésű kaktuszok a sivatagok igazi ikonikus növényei. Elsősorban Észak-Amerika délnyugati területein — Mexikó, Kalifornia, Arizona, Nevada, Texas, és Baja California félszigeten őshonosak.

A Ferocactus fajokat gyakran nevezik hordókaktuszoknak („barrel cactus”) a jellegzetes, hengeres vagy gömb alakú testük miatt.

A Ferocactus nemzetséget Gustav Karl Wilhelm Hermann Karsten német botanikus írta le először 1837-ben.

A nemzetségnév a latin ferox („vad, haragos”) szóból származik, utalva a nagy, erős töviseire, ami azonnal felismerhetővé teszi a Ferocactusokat.

Leírás

Nagyon érdekes, hogy magoncként kissé megnyúlt a formája a Feronak, s csak jóval később kezd gömbölyűvé válni. Idősebb példányok pedig ismételten megnyúlhatnak (akár 1–3 méteres magasságig is), oszloposodnak.

A hordókaktusz nemzetség fajai jellemzően magánosak, elágazásmentesek, de idősebb korban a F. glaucescens és a F. pilosus hajlamos sarjnevelésre, és vannak közöttük csoportosan növők, mint pl. a F. flavovirens, és a F. robustus, melyek akár 2 m átmérőjű telepeket is alkothatnak.

A Ferocactusok többsége nagy méretű, vagy még annál is nagyobb. Egyes fajták egyedei nagyon idős korukra akár 3 m magasságot is elérhetnek (pl.: F. pilosus). Nyilvánvalóan nagyon fiatal korban még nem mutatják ezt a formát, mivel relatív lassan nőnek és az alakjuk eközben formálódik.

13–40 függőleges bordájuk van, amelyek erősen redőzöttek. Az erőteljes bordák vaskosak, egyenesen lefutók, némely fajnál dudorosan szemölcsösek (pl.: F. hamatacanthus subsp. sinuatus).

A virágzó areolák csupaszok, nektárt rejtő és kiválasztó mirigyeket, úgynevezett „extraflorális mirigytöviseket” is fejlesztenek. Ezeken a mirigytöviseken keresztül édes váladékot választanak ki a bőrfelületükre a virágzási idő környékén (nyáron és ősszel), ezzel is csalogatják a megporzást végző rovarokat, lepkéket. És nem utolsó sorban a hangyákat is, sajnos.

Töviseik igen erőteljesek, vad, szinte félelmetes kinézetet kölcsönözve a növénynek. Középtövisük rendszerint hosszabb, erősebb, nem ritkán lapítottabb a többinél, és jellemzően horgas, kampós. Nagyon jellegzetes erre a pl.: F. latispinus subsp. latispinus.

A kampós, sűrű tüskék árnyékot is adnak a növény testének, csökkentve a párologtatást, s visszaverik a napsugarakat. A tövisek emellett a harmatot is lecsapatják, így a növény némi nedvességet is nyerhet hajnalban.

A tövisek színe változik: gyakran vöröses, sárgás vagy szürkés árnyalatúak.

Areolák nagyok, fehéres szőrrel borított párnák, ahonnan a tövisek és virágok fejlődnek.

Virágok

Külön fejezetet kíván a Ferocavtusok virágzása, hiszen ha egy Fero virágzik, az mindenképp ünnepnek számít. Először is egy bizonyos kort meg kell érjenek, hogy virágzóképes legyen. Magvetésből származó növény leghamarabb 8-15 éves korában bontja első virágait. Természetes élőhelyén még ennél is tovább kell várni, 10 év után virágzik először.

Virágainak a színe fajonként változik. Általában nagy, széles kehely vagy tölcsér alakú, enyhén illatos, önsteril virágai az idős egyedek hajtáscsúcsa közelében fejlődnek, s jellemző rájuk, hogy areolánként mindig csak egy darab virágot hoznak.

A virágok nyáron és nappal nyílnak, sárga, narancs, piros vagy rózsaszín árnyalatokban. A nyári virágzás alól csak néhány faj a kivétel, például F. latispinusok is ide tartoznak, amelyek inkább ősszel hozzák csoda szép rózsaszín-lila virágaikat.

A virágcső feltűnő pikkelyekkel borított. A külső és a belső lepellevelek nem különülnek el, spirális elrendeződésűek, akárcsak a porzók, amelyek a virágcső belső megvastagodott falából, a bibeszál és a belső lepellevelek alapja közötti területen fejlődnek nagy számban.

Néhány fajta első virágzási ideje és virágának színe:

• Ferocactus latispinus: Lapos, széles, kampós tövisek; gyakori gyűjtői faj, szép lilás virágokkal. Első virágzás 5–8 évesen. Virágának a színe lila-rózsaszín.
• Ferocactus wislizeni:(Arizona barrel cactus) Nagy, narancs virágú, elérheti az 1,5 m magasságot. Első virágzás 10–15 évesen. Első virág 10–15 évesen. Virágának a színe narancssárga-pirosas.
• Ferocactus cylindraceus: (Compass barrel cactus) Hengeres test, pirosas tövisek, a nap felé kissé megdől („iránytű kaktusz”). Első virágzás 10–20 évesen. Virágának színe sárga-pirosas.
• Ferocactus glaucescens: Mexikói faj, kékeszöld színű test, sárga virágokkal. Nagyon kedvelt dísznövény. Első virágzás 8–12 évesen. Virágának a színe sárga.
• Ferocactus pilosus: Közepes méretű, hosszú, fehéres-sárgás tövisek, lassan növekvő, díszes faj. Első virágzás 12–18 évesen. Virágának a színe piros vagy rózsaszín.
• Ferocactus emoryi: Nagy, impozáns faj, akár 2 m magasra is nőhet; tövisei erősen hajlottak, virágai sárgás-pirosasak; Arizonától Mexikóig elterjedt. Első virágzás 10–15 évesen, 20–30 cm-nél.
• Ferocactus macrodiscus: Lapos, korong alakú test, széles, pirosas tövisek; virágai rózsaszínes-lilák; lassú növekedésű, de gyűjtők körében kedvelt faj. Első virágzás 8–10 évesen, 15 cm átmérőnél.
• Ferocactus histrix: Nagy, szürkészöld testű, sárgás tövisekkel; Mexikó középső részén elterjedt, akár 1 m magasra nő; sárga virágai tavasszal nyílnak. Első virágzás 10–12 évesen, 20–25 cm-nél.
• Ferocactus gracilis: Karcsúbb testfelépítésű, vöröses tövisű faj; Baja California félszigetén őshonos; viszonylag gyorsabban növő Ferocactus-faj. Első virágzás a 7–10 évesen, 15–20 cm-nél.

A termés alakja gömbölyűtől az oválisig változó, vastag falú, éretten száraz, alapjánál felrepedő (Ferocactus sectio), vagy leves, édes, fel nem nyíló vagy szabálytalanul felnyíló (Bisnaga sectio), sárga színű, felülete ragacsos.

Némelyik faj termése (F. histrix, F. pilosus) emberi fogyasztásra is alkalmas gyümölcs.

A mag lapított ovális, 1,4-2,4 mm nagyságú, fekete-barna, fényes, felszíni domborulatai lapítottak vagy részben konkávok. Relatív elég jól kelnek.

Nekem van olyan termés is, amelyik már évek óta díszíti a növényt.

Tartása

A Ferocactus fajok a száraz, sivatagi és félsivatagi területek növényei. Ennek megfelelően kell tartani.

Rájuk is a kaktusztartás alapszabályai vonatkoznak. Nagyon fontos a vízáteresztő talaj. A földkeverékhez mindenképp adjuk ásványi anyagokat, perlitet, lávaköves adalékot.

A pangó vizet, még kis mértékben sem, tolerálják. Soha nem szabad álló víz legyen alattuk, ugyanis a gyökérrothadás az egyik leggyakoribb halálok náluk.

Viszont április-május környékén igénylik a csapadékot, akkor nagyobb eséllyel fognak virágozni később.

Kifejezetten a teljes, tűző napot igénylik. Viszont tavasszal kötelezően árnyékolni kell, a kékeszöldes bőrűek kimondottan érzékenyek, s könnyen megégnek, ilyen pl. F. glaucescens is.

Jól tűrik a nagy hőingadozást, akár a napközbeni 40 °C fölötti és éjjel 10 °C alatti hőmérséklet se gond.

Azonban azt tudni kell, hogy nagyon érzékenyek a hidegre. Kimondottan a meleget kedvelik, a +3, de inkább a +5 fok feletti hőmérséklet az ő világuk. Az alatt vagy fagy esetén károsodhatnak, ami aztán a pusztulásukhoz is vezethet. Így az első hideg esték megérkezésénél már érdemes bevinni őket, s ne a Ferok legyenek az elsők, amelyek kikerülnek a teleltetőből.

Jól látható a testükön, ha megfáztak, barnás foltok jelennek meg rajtuk

A Ferocactus sokkal inkább elviseli a hőséget és a szárazságot, mint a hideget és a nedvességet.

A gyökérrothadás az egyik, a csúcsrothadás pedig a másik fő oka a pusztulásuknak. Amilyen gyakran csak lehet, permetezni szoktam, hogy még véletlenül se adjak esélyt a gombafertőzésnek.

Teleltetni pedig csak és kizárólag teljesen szárazon szabad.

Szaporítás

Mivel szoliter növények, s csak ritkán hoznak hajtásokat, így inkább magvetéssel lehet szaporítani.

Vetni, mint általában a többi kaktusznál is, a tavasz és a nyár az ideális, amikor a hőmérséklet és a fény optimális. Friss, egészséges termésből nyert magok a legjobb választás erre. A magokat néhány órára be is áztathatjuk langyos vízben, hogy elősegítsük a csírázást. A magokat a jó vízáterezőt talaj tetejére szórjuk, és enyhén nyomjuk a földbe, de ne takarjuk be. Permetezzük vízzel, ne öntözzük túl.

Csírázáshoz a 22-28 fok az ideális, s 2-6 hét után kezdenek csírázni.

Érdekességek

Egyes fajokat a sivatagi állatok (pl. vadsertések, rágcsálók) vízforrásként fogyasztanak, mivel nagy mennyiségű vizet képesek szöveteikben tárolni. Egy kifejlett, idős növény akár 40–50 liter vizet is tárolhat! Az ember számára azonban a kaktusz leve nem biztonságos, mivel enyhén mérgező és erősen lúgos ízű.

A Ferocactus wislizeni néha a „sivatag iránytűje” néven ismert, mert a növény enyhén dél felé dől, így a vándorok tájékozódásra is használták. A dőlés oka, hogy a növény a déli oldalon több napfényt kap, így az a része kissé jobban zsugorodik és idővel meggörbíti a kaktuszt.

Taxonok

A Ferocactus fajok közti határvonalak taxonómiailag nehéz kérdés, mert sok hibrid és átmeneti forma létezik.

Ezért a botanikusok gyakran újraértékelik a fajokat — pl. néhány alfajból (pl. F. peninsulae subsp. gracilis) önálló faj lett.

A nemzetséghez jelenleg az alábbi 42 taxon - 28 faj és 14 alfaj - tartozik (The New Cactus Lexicon Text 5. o.):

• F. acanthodes
• F. alamosanus
  • F. alamosanus subsp. alamosanus,
  • F. alamosanus subsp. reppenhagenii
• F. chrysacanthus
  • F. chrysacanthus subsp. chrysacanthus,
  • F. chrysacanthus subsp. grandiflorus
• F. cylindraceus
  • F. cylindraceus subsp. cylindraceus,
  • F. cylindraceus subsp. eastwoodiae,
  • F. cylindraceus subsp. lecontei,
  • F. cylindraceus subsp. tortulispinus
• F. diguetii
• F. echidne
• F. emoryi
  • F. emoryi subsp. emoryi,
  • F. emoryi subsp. covillei,
  • F. emoryi subsp. rectispinus
• F. flavovirens
• F. fordii
  • F. fordii subsp. fordii,
  • F. fordii subsp. borealis
• F. glaucescens
• F. gracilis
  • F. gracilis subsp. gracilis,
  • F. gracilis subsp. coloratus 
  • F. gracilis subsp. gatesii
• F. haematacanthus
• F. hamatacanthus
  • F. hamatacanthus subsp. hamatacanthus
  • F. hamatacanthus subsp. sinuatus
• F. herrerae
• F. histrix
• F. horridus
  • F. horridus subsp. brevispinus
• F. johnstonianus
• F. latispinus
  • F. latispinus subsp. latispinus,
  • F. latispinus subsp. greenwoodii 
  • F. latispinus subsp. spiralis
• F. lindsayi
• F. macrosdiscus
  • F. macrosdiscus subsp. macrosdiscus
  • F. macrosdiscus subsp. septentrionalis
• F. melocactiformis
• F. peninsulae
• F. pilosus
• F. pottsii
• F. reppenhagenii
• F. robustus
• F. santa-maria
• F. schwarzii
• F. stainesii
• F. tiburonensis
• F. townsendianus
• F. viridescens

  • Ferocactus viridescens subsp. littoralis

  • Ferocactus viridescens subsp. oecutti

• F. wislizeni

  • Ferocactus wislizeni subsp. sonorensis