Május 13. és 15. között rendezték meg 2011-ben a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületének tavaszi kiállítását, amelynek a budapesti Füvészkert adott otthont. Maradandó élményt jelentett számomra.

Az ELTE Botanikus kertjében rendezett kiállítás igazi paradicsoma volt a tövises növények szerelmeseinek, neves kaktuszgyűjtők-dzsemborija. Nemcsak Magyarország különböző pontjairól érkeztek a fanatikus gyűjtők, hanem a határon túlról is részt vett néhány.

Fél egy körül érkeztem meg a családommal a Füvészkerthez, s így eleve a sűrűjébe csöppentem a történéseknek. Pontosan egy órakor igazi ünnepség részese lehettem, hiszen a szatmárnémeti székhelyű, de romániai szinten országos Aztekium Kaktuszgyűjtők Egyesülete meglepetéssel készült: átadták a dr. Iosif Vasile Lungu emlékplakettet a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületének.

A díjat a szatmárnémeti egyesület tíz éves fennállásának alkalmából hozták létre, dr. Iosif Vasile Lungu halálának második évfordulójának emlékére. A megtisztelő díjat a magyarországi egyesület részéről Békefi József elnök vette át. (A díjat minden évben egy romániai és egy külföldi kaphatja meg. A magyarországi egyesület mellett az emlékplakettet a romániai Krojovára való Bogdan Naidin gyűjtő vehette át.) A díjátadó tiszteletére rögtönzött állófogadás kerekedett, s még pezsgőt is bontottak.

Az ünnepség után jöhetett az igazi élvezet. A kiállítási darabok és az eladók standjánál szinte megállt számomra az idő, egyszerűen nem volt elég a perc és óra, hosszasan nézelődtem mindenhol, igyekeztem minden tövis hajlatot megcsodálni, rácsodálni néhány ritka fajtára, amelyet eddig még nem is láttam.

Nemcsak a gyűjtőknek volt ez igazi paradicsom, rendkívüli különlegességekre szert téve, hanem a laikusok is csemegézhettek. Az árak is igen széles skálán mozogtak: lehetett 150 forinttól akár 30-50 ezer forintig is kaktuszt találni, mindez csak méret és fajta kérdése volt.

Én sem maradtam ki a vásárlók sorából: néhány mammilláriára, többféle astrophitumra - közte egy myrostigma tricostatumra -, valamint egy leuchtenbergia principisre is szert tennem.

Ezeken kívül is „rám akadt“ néhány érdekes fajta is: pl. egy sulcorebutia, amit az eladója, s a jelenlévő gyűjtők sem tudtak egész pontosan behatározni, de mivel nagyon ígéretes bimbói voltak, muszáj volt megvásárolnom. Az eladó pedig nagyon rámkötötte, hogy vigyázzak rá, s sikerült is sértetlenül hazahoznom!

Maga a kiállítás is igen mutatós - mint minden évben -, de mintha mindenki inkább csak a vásárra készült volna, s mindenki ott nyüzsgött. Ha valaki mégis megfáradt a vásáron bolyongani, besétálhatott magára a kiállításra. A tárlat kicsi volt, de jelentős. Igazi ritkaságokat, virágzó tüneményeket csodálhattak meg az érdeklődők. A mellékelt galériában található virágzó bájkeverők magukért beszélnek.

Órák teltek el úgy, mintha csak percek lettek volna. Lenyűgöző volt ennyi fajta és mennyiségű kaktuszt egy helyen látni. Több száz fajta, több ezer darab egy helyen.

A kiállítást elhagyva a patinás Füvészkertet sem lehetett úgy elhagyni, hogy az ember körül ne nézne. Nem sok kellett, hogy itt is ráakadjak a kaktuszházra, s kár lett volna elmulasztani.

Már csak azért sem, mivel egyik hozzám közel álló fajta, a mammilláriák éppen pompázatosan virágoztak. Mammilláriák széles skáláját vonultatták itt fel, s szinte mindegyik megmutatta most aprócska színes virágocskáját. Emellett néhány gymnocalycium is bontogatta pompázatos virágcsodáit. A képgalériában erről akadnak fotók bőven.