A legtöbb problémát és fejtörést okozza a gyűjtők számára ez a két kártevő, s ezért nem véletlenül érdemelték ki a legveszélyesebb címet.

Egy gyűjtemény paradicsoma lehet a kártevőknek, hiszen egy helyen nagy mennyiségben találják meg táplálékukat. Ha nem védekezünk ellenük elég hatékonyan gyorsan elszaporodnak és tökre teszik, megcsúnyítják, elpusztítják növényeinket. Ezért a legfontosabb a megelőzés.

Tavasszal és teleltetés előtt, megelőzési céllal, ajánlott növényvédőszerrel lepermetezni kaktuszainkat, még akkor is, ha nem látunk rajta semmilyen kártevőt. A vegyszeres permetezést lakásba ne alkalmazzuk, itt inkább próbálkozhatunk biomódszerekkel, amelyek azonban nem olyan hatékonyak.

De visszakanyarodva a két rettegett kártevőre, néhány adat, amit tudni lehet róluk, hogy jobban megismerjük ellenségeinket:

Takácsatkák

Megjelenése: Kétféleképpen juthatnak be a gyűjteménybe: behurcolással és a természetből, ugyanis számos faj őshonos nálunk.

Leírása: A takácsatka pirosas színű, kicsi egytized milliméter hosszúságú, ezért majdnem láthatatlan. A növények felületén szívogatnak, igen gyors mozgásúak és nagy tömegük ellenére elég nehéz észrevenni a fertőzést.

Fertőzés tünetei: Általában a növények csúcsán, a friss hajtásokon jelennek meg és szeretik a kis magoncokat is. Szívogatásuk miatt a növény bőre véglegesen elhal, elcsúnyul, deformálódik. Vörösesbarna elszíneződéssel járó hajtástorzulást, illetve a fejlődés leállását okozza. Ha a fertőzést nem vesszük időben észre, s nem védekezünk ellene, a növény is elpusztulhat.

Védekezés: engedélyezett szerek: Bio Sect permetező szer 2 % -os oldata, ennek spray változta vagy Flumite 200 0,05 %-os oldata vagy Vertimec 1,8 EC (II) 0,025 %-os oldata. A két permetezés között legkevesebb 7, legtöbb pedig 14 nap teljen el. A szerek váltogatásával növelhető a védekezés hatékonysága. Az atka gyérítés vegyszermentes megoldása, hogy a kaktuszokat időközönként megfürdetjük (lezuhanyoztatjuk), aminek következtében igen sok atka lemosódik a növényről.

Gyapjastetű

Megjelenése: Más növénnyel hozhatjuk be a gyűjteményünkbe.

Leírása: A gyapjastetűk fehér gyapjas, vattapamacs szerű, 2-3 mm hosszúságú lassan mozgó állatok. Először a növények tövénél, egyes fajoknál a csúcs körül jelennek meg. Később, ha nem védekezünk ellenük, akkor hatalmas mennyiségben elszaporodnak és valósággal kiszívják a növényt, ami persze annak pusztulásához vezethet. A gyapjastetű egy rendkívül agresszív, rejtett módon élő kártevő, a kaktuszgyűjtők réme, ahol a gyűjteményben megjelenik rettentő nehéz végleg kiirtani.

Fertőzés tünetei: A gyapjastetvek támadásának első jele a vattaszerű viaszos csomó megjelenése. A ránézésre egyszerűen beteg növényekről figyelmesebb vizsgálatra gyakran kiderül, hogy kiterjedt kolónia károsítja őket.

Védekezés: szerek: Mospilan, Decis. A védelemnél nem elsősorban a szer, hanem az alkalmazás módja a döntő.

A növény felszínén lévő kártevőket szabad szemmel is láthatjuk, azokat le lehet szedni. A gyapjastetvek eltávolítására használjunk denaturált szesszel vagy rovarölő szer oldatával átitatott vattát, akár egy fültisztítópálcikát.

A gyökéren meghúzódó gyapjastetvekkel ne permetezéssel, hanem a növény áztatásával próbáljuk meg felvenni a harcot. Az Mospilan vagy Decis rovarölő szerek bármelyikéből készítsünk 1-2 liter permetlevet, és ebbe tegyük bele a talajától letisztított gyökerű kaktuszt 30-40 percre.

A növény minden része süllyedjen le a folyadékba. Az áztatás sokkal egyenletesebb hatást biztosít, mint a permetezés, és a növény olyan részeihez is eljut a szer, ahová a hagyományos módszerrel nem. Azonban ügyeljünk arra, hogy fél óránál tovább ne maradjon a permetlébe a növény! Ugyanis ha tovább maradna, károsodhat. Kezelés után szárítsuk meg alaposan kaktuszunkat.

Figyelem!

Vegyszerek használata esetén, tartsuk be az előírásokat. Ne használjuk lakáson belül. Mindenképp megfelelő védőfelszereléssel alkalmazzuk azokat. Ugyanis ellenkező esetben akár magunkat is megmérgezhetjük.