Eltelt a nyár, s rádöbbentem, hogy idén (2015) még egy kiállításra se jutottam el. Rákapcsoltam, s egymás után két őszi expót is felkerestem. Nemcsak tavasszal érdemes a kaktuszkiállításokra kilátogatni, az őszi is rejteget nagyon szép példányokat.

A debreceni és a MOKE kiállításaira is szívesen járok, s igyekszem eljutni. Idén valahogy úgy alakult, hogy a tavaszi expókra nem sikerült elmennem, viszont az őszieket nem akartam már kihagyni.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kiállításokon nem tudom megállni, hogy néhány példányt azért ne vásároljak, s így ősz táján, mikor a teleltetési helyükre kell a kaktuszokat cipelni, mindig eszembe jutnak a vásárlásaim, s mindig megfogadom, hogy többet egy darabot se veszek. De persze soha nem tartom be ezt a fogadalmam, s ezen a két kiállításon is gazdagítottam a gyűjteményemet.

Kétszer ugyanott

Az őszi kiállítások sorát a debreceni székhelyű Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság expója nyitotta számomra. Ha lúd akkor legyen kövér: erre az eseményre viszont úgy alakult, hogy kétszer is eljutottam.

A jelentős hagyományokkal bíró Molnár Imre nemzetközi kaktusz és egyéb pozsgás növények kiállításnak és vásárnak, az elmúlt évekhez hasonlóan, a Kölcsey Központ jó adottságú aulája szolgált helyszínül. A kiállítás központi témája Afrika volt.

Először közvetlenül a megnyitó napján, majd másodján, azaz augusztus 20-án is sikerült oda keverednem. Utóbbi alkalommal elsősorban a virágkarnevált szerettük volna megnézni, de olyan pocsék, esős idő volt, hogy végül nagyrészt a kiállításon töltöttük az időt.

Itt főleg turbinicarpusokat vásároltam: lophophoroidest, lauiit, beguinii, rioverdensist, panarottoit alkotta a képzeletbeli kosaram tartalmát. Kolovics Józseffel pedig mindenféléről – elsősorban persze kaktuszokról – beszélgettünk. Néhány télálló Echinocereus is úgy döntött velem szeretne jönni, hát nem mondtam nekik nemet.

Utolsó napon

A Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületének ugyancsak az őszi kiállítására sikeredett eljutnom, annak is a legutolsó napjára. Kicsit látszott is, hogy megfáradt az esemény.

Maga a kiállított növények csodálatosak voltak. Több évtizedes Ariocarpusok, Leuchtenbergiák, Ferocactok. A nemrégiben elhunyt Epresi László gyűjteményéből származó növények is gazdagították a tárlatot.

A kellemes őszi napsütésben élvezet volt végigböngészni az árusok megmaradt kínálatát.

Némelyikkel pedig beszédbe elegyedni. Mohácsi Gáborral a télálló Agavékról értekeztünk. Halmi Lászlóval pedig a turbinicarpusokról, a teleltetésről váltottam néhány szót.

Persze itt sem távoztam üres kézzel: egy Agave utahensis var. nevadensist, valamint néhány Turbinicarpust (lauiinak és a lophophoroidesnek egy-egy párt, valamint két swobodeat) vásároltam.