A szatmárnémeti kaktuszgyűjtők 2011-ben május végén rendezték meg idei kiállításukat, amelyen ezúttal mint kiállító vettem részt. Maradandó élmény volt, mint mindenből az első...

A szatmárnémeti Aztekium Kaktuszgyűjtő Egyesület 2011. május 18. és 29. között rendezte meg Szatmárnémetiben az idei kiállítását, amelynek szokásos módon a Szatmár Megyei Múzeum adott otthont.

Ellentétben az ezelőtti kiállításokkal, ez számomra kuiemelkedően különleges volt, hiszen ezúttal már nemcsak külső szemlélődőként, hanem kiállítóként is részt vettem. A kiállításra hozzám közel álló kaktuszokat válogattam össze. Nem maradhattak ily módon ki az astrophitumok.

A nyitás előtti napon a szervezők – Nevezi János, az egyesület szervezési titkára, valamint Tar Sándor, vezetőségi tag – már javában pakolgatták a kiállításon a kaktuszokat, amikor megérkeztem. Segítettek behozni a virágokat. Savu Mircea elnök pedig a növények elrendezésében adott tanácsot nekem.

Természetesen az említett három Aztekium-vezető is kiállított. Nemcsak helyből és Nagybányáról, hanem a környező megyékből, s még Magyarországról is érkeztek gyűjtők féltett kincseikkel. A híres nagybányai Vida Géza szobrászművész gyűjteményéből is megcsodálhattunk néhányat.

Ahogy ez lenni szokott, nemcsak kiállítás volt, hanem kis vásár is. És ahogy az már lenni szokott, most sem tudtam néhány darabnak ellenállni. Mammillaria bocasana var. nudi, egy astrophitum myrostigma hibridet is vettem. Meg egy télálló opuntia-fajtát, amit még aznap ki is ültettem, néhány semperveri társaságába.

Roppant érdekes előadás Mexikóról

Május 21-én, szombaton délelőtt az egyik legérdekesebb pontjához érkezett a kiállítás, hiszen az egyesület tagjainak a meghívására Szatmárnémetibe látogatott Izsay Tamás, a Székesfehérvári Kaktuszbaráti Kör alapító tagja és vezetője, aki mexikói útjáról tartott képes beszámolót.

Nemcsak a helyi gyűjtők jöttek el az előadásra, hanem a magyarországi, azaz a debreceni és nyíregyházai egyesületek is képviseltették magukat. Az előadás előtt még volt idő az ismerkedésre, beszélgetésre.

Izsay Tamás mexikói útjáról több mint száz képet mutatott be, amelyeken tövises ritkaságokat saját élőhelyükön láthattunk. Azt is elmondta, hogy útját komoly előkészületek előzték meg, hiszen felvette olyanokkal a kapcsolatot, akik már jártak Mexikóba.

Egyes érdekes fajtáknak pedig a GPS-koordinátáit is elkérte, hogy ne kelljen haszontalanul gyalogolnia kilométereket, anélkül, hogy rátalálna a kívánt növényre.

Pontos útvonalat is megismerhettük. Útja során rendkívül érdekes körülmények között, pl. egy elpusztult yukka törzsén, kőrepedésekben, óriási fű alatt talált rá a ritkaságokra.

Mivel az ottani „télnek” megfelelő időszakban utazott az észak-amerikai kontinensre, ezért kevés virágzó kaktuszt talált. Azonban így is lenyűgöző, hogy mennyi növényritkaságot sikerült felkutatni. Fel se tudom itt sorolni, hányfélét láthattunk a képeken.

Ugyanakkor azt is elmesélte, illetve bemutatta Izsay Tamás, hogy a mexikói közemberek mennyire ragaszkodnak a kalaphoz, viszont a nálunk mexikóiként számon tartott szombrérót egyáltalán nem használják. A nők is hordanak kalapot. A férfiak kezéből pedig nem hiányozhat a szivar. Azt is beszámolt, hogy több indián törzs él Mexikóban, akiket a mexikóiak lenéznek, emiatt az őslakosok teljesen elszigetelődötten élnek.

Egyik útja során véletlenül belebotlott egy ilyen családba. A gyereknek csokoládét, az asszonynak pedig nedves törlőkendőt adott, s ezzel örömöt okozott számukra, viszonzásul kapott egy pohár vizet. A víz az egyik legdrágább kincs Mexikóban, mivel nincs.

Hozzátette, hogy Mexikóban jó pár kaktuszból lehet gyűjteni, s van egy néhány, ami tilos. A katonák-rendőrök folyamatosan ellenőriznek. Fegyvert, kábítószert keresnek. Kaktuszokhoz nemigen értenek, azonban azt tudják, hogy melyik a lophophora, s milyen hatása van (hallucinogén). Ezért ilyen szigorúan tilos begyűjteni, ugyanis akinél ilyet találnak azok komoly bajba kerülnek.

Alig volt olyan nap, hogy ne látogattam volna meg a kiállítást. Kicsit aggódtam, hogy nehogy valami baja legyen a tövises "barátaimnak". Egyik nap pedig a fiam, Hunor is ellátogatott az osztályával, hogy megcsodálják a különleges kiállítást. 

Fotók: Herczeg Istvántól, Nevezi János és jómagam készítették