Bár az ültetés ideális időszaka csak március végén, április elején érkezik el, de szinte bármikor nekiláthatunk egy remek kis kompozíció készítésének. 

Lehet, hogy ezzel sok kaktuszgyűjtőt megbotránkoztatok – hiszen február vége még korainak számít az ültetéshez –, de amikor a levegőben már érezni a tavasz illatát, nehéz ellenállni a késztetésnek, hogy új életet varázsoljunk a cserepekbe.

Ősz végén vagy a tél folyamán „balesetek” során leszakadt sarjak túlélték a teleltetést, a hegeik begyógyultak, s készen állnak az ültetésre.

A kompozíció alapjai

Tapasztalatom szerint az ilyen összeültetések nagyon mutatósak irodákban, ablakpárkányokon vagy dolgozószobákban, ezért a barátaim és ismerőseim is mindig nagyra értékelik őket.

A növények kiválasztásánál arra figyeltem, hogy tápanyag-, fény- és vízigényük hasonló legyen, így a gondozásuk egyszerű maradjon.

A kompozíciómba Opuntia- (fügekaktusz-) és Mammillaria-fajok sarjait válogattam, kiegészítve két pozsgással: egy Crassula ovata (pozsgafa) különlegességgel és egy Aloe fajtával. Bár utóbbi pozsgás kissé érzékenyebb a tűző napsütésre, vízigénye jól illeszkedik a kaktuszokéhoz.

A kompozíció így napi 3–4 óra közvetlen napfényt igényel, ami elegendő a fejlődésükhöz, ugyanakkor nem perzseli meg a leveleiket. S mivel tudtam, hogy ablakpárkányra kerül, nem veszélyeztette a közvetlen tűző nap.

A megfelelő edény és talaj kiválasztása

Kompozíciókhoz tálszerű, széles peremű cserép a legideálisabb, mivel ebben könnyebben elhelyezhetők a különböző méretű növények, és esztétikusabb elrendezés is kialakítható.

A cserépbe kaktuszföld-keveréket töltöttem, amelyet magam készítettem: fele-fele arányban kevertem össze homokot/sódert és általános virágföldet.

Ez a keverék biztosítja a jó vízelvezetést és a megfelelő levegőzést a gyökerek számára. Nem érdemes boltban kaktuszföldet vásárolni, mivel magunk is nagyon könnyen el tudjuk készíteni, és így biztosak lehetünk, hogy remek vízáteresztő talajt kapunk.

Ültetés és elrendezés

Miután a cserép megtelt földdel, elkezdtem elhelyezni a sarjakat. Fontos, hogy minden növény között maradjon elegendő hely a növekedéshez — általános szabályként:

A növények közti távolság legyen legalább akkora, mint az adott növény átmérője. A kompozíciót háromszintes szerkezetben építettem fel:

• hátulra kerültek a magasabb, markánsabb példányok,
• középre a közepes méretűek,
• előre pedig az apróbb sarjak.

Az ültetéshez kesztyűt használtam, hogy elkerüljem a tövisek okozta sérüléseket – a Mammillariák és Opuntiák szúrós részei különösen kellemetlenek lehetnek.

Díszítés és utókezelés

Miután minden növény megtalálta a helyét, következett a díszítés. Az üresen maradt részeket folyami kaviccsal borítottam, főként fehér köveket választva, mert azok kontrasztot adnak a sötét föld és a zöld növények között, s így jobban kiemelik a kompozíció formáját.

A kavicsréteg egyben csökkenti a párolgást, és segít megakadályozni az algásodást is, valamint a későbbi locsolás során a föld felverődését a növényekre.

Az elkészült kompozíciót most egy-két hétig pihentetem: ezalatt nem locsolom, hogy a sarjak sebei teljesen begyógyuljanak, és a gyökérképződés megindulhasson.

Ezután is csak fokozatosan kezdem el az öntözést, mindig ügyelve arra, hogy a talaj két locsolás között teljesen kiszáradjon.

Kész a kompozícióm!

Kompozíció készítéshez választhatunk olyan edényt is, amely megsérült, s már nem tudja betölteni eredeti funkcióját, viszont javítás után meg muatatós. Akár egy V60-as kávékészítő.

Ebbe is kompozíció került. Ezúttal egy kicsit kompaktabb lett, s elsősorban Haworthiák kerültem egyben. Ezeknek teljesen azonos a gondozása. Ablakpárkány növényeknek is hívom, mert kimondottan szeretik a fény, de a tűző napot nem tolerálják. Locsolni pedig akárcsak a többi pozsgást, télen alig, nyáron kicsit gyakrabban kell.

Akár egy tálba is összeültethetjük a növényeket:

Hozzátenném, ha a kompozicióban lévő növények jól érzik magukat, s túlságosan elszaporodnának, akkor egy idő után szét is lehet ültetni őket, külön cserepekbe, vagy egy nagyobb tálba, cserépbe.