2011-es budapesti kaktuszkiállításon vásároltam egy Leuchtenbergia pricipis-t, rá két évre pedig már virágzott is nálam. Azóta már több példánnyal is rendelkezem. 

Ennek a kaktusznak a formája már első látásra megragadott. Ezért is vásároltam meg azonnal a budapesti tavaszi kaktuszkiállításon. 2013 nyarán pedig többszöri virágzással örvendeztetett meg, amire igazán büszke vagyok.

Azóta már több helyről kaptam kisebb nagyobb példányokat ebből az igencsak kis nemzetségből. Általában mindegyik, még a kisebbek is virágoznak, viszont a magvetésem belőlük soha nem sikerült.

A Leuchtenbergia egy monotipikus nemzetség, azaz csak egyetlen faj tartozik bele: Leuchtenbergia principis.

A Leutenbergia principis nevet először 1848-ban használta Sir William Jackson Hooker (1785-1865) angol botanikus. A növény nevének második szava a 'principis' latin eredetű és fejedelmit jelent.

Hooker a növényt Auguste de Beauharnais, Leuchtenberg hercege (1788–1835) tiszteletére nevezte el.

Néha említik Joseph zu Salm-Reifferscheidt-Dyck (1786–1861) német botanikus és nemesítési szakember, herceg nevét is, mivel ő is foglalkozott a növény vizsgálatával, de a hivatalos első publikáció Hooker nevéhez kötődik.

Természetes körülmények között Észak-közép Mexikó tartományaiban – többek közt Hidalgo, San Luis Potosi, Coahuila, Durango, Guanajuato, Zacatecas – találhatjuk meg. Elég nagy területen találhatók, mivel gyéren nőnek, s nehéz a származási helyét pontosan körbehatárolni. Különösen félsivatagi területeken, mészköves talajokon érzik jól magukat.

Leírás

Nagyon jellegzetes a növényteste, többnyire magányos és csak idős korban hoz sarjakat. Rendkívül hosszú, háromszög keresztmetszetű dudorok (tuberklék) alkotják a növény “karjait”. A csavartan lefutó, három élű, 12-15 cm hosszú és 1,5-2 cm széles tuberklék tetején vannak a areolák, innen nőnek a papírszerű, vékony, hajlékony tövisek.

Törzse 10-15 cm magas is lehet, s 7-8 cm széles. Idősebb növényeken az alsó dudorok leszáradnak és lehullanak, így a növény alja fás, kéregszerű állományt mutat.

Öt-tizenöt peremtövise papírszerű, úgy öt cm hosszú. Egy-két középtövise van, hosszúságuk úgy 10 cm, kezdetben szalmasárgák, majd szürkésfehérek.

Gyökérzet: erősen fejlett, nagy, húsgumós (tuberózus / na­pi­form) gyökér, amely a növény túlélését segíti a száraz időszakokban.

Nagyjából négy éves korában kezd el virágozni. Virága nyolc-kilenc cm nagyságúak, tölcsér alakú. Külső lepellevelek zöldes színűek, a szegély világosabb, a belső lepellevelek sárgák és selymes fényűek. Porzószál vörös vagy barna, bibiszál és az elágazó bibe sárga. Többször is virágzik egy vegetációs időszak alatt.

Termése megközelítőleg 2 cm hosszú, elnyúló, sima felületűek. A magvak fekete-barnásak, ovális alakúak.

Tartása

Könnyen nevelhető kaktuszfajta, természetesen igényli a teljes napfényt.

Arra viszont ügyelni kell, hogy pont megfelelő mennyiségű vizet kapjon, ugyanis ha keveset kap elszáradnak a szemölcseinek a vége, ha túl sokat hajlamos a rothadásra, gyökérzete miatt. Télen természetesen egy csepp vizet sem kaphat.

Viszonylag mély cserépbe érdemes ültetni, hogy helyet adjon a nagy gyökereknek.

Célszerű meszes komponenseket is a tajához keverni.

Szaporítani leginkább magról lehetséges, mivel nagyon ritkán hoz sarjakat.

Érdekességek

Érdekessége a Leutenbergia nemzetségnek, hogy csak egy fajjal a principissel rendelkezik.

A Leutenbergia pricipist keresztezték a Ferocactus fordii-val, s ebből egy új hibrid, a Ferobergia keletkezett. Kiállítások alkalmával találkozhatunk ezzel a hibriddel.

Egyesek azt állítják róla, hogy nem kedveli, ha magányosan tartják. Ezért több példányt ajánlott egymás mellett tartani. Ekkor állítólag könnyebben is virágba borul. Ezt mondjuk én is alátámasztom. Több példányom van, s szinte mindegyik virágzik.