A Mammillaria nemzettség az egyik legtöbb fajtával és azok variánsaival rendelkezik a kaktuszcsaládon (Cactaceae) belül. Jelenleg mintegy 250 fajtát és azon túl ezek számtalan variánsát ismerték el.

Gyűjteményem egyik alapját, nagyjából felét képezik jelenleg. Változatosságuk és méretűk nagyon különbözik. Szerintem tartásuk nem jelent különösebb gondot és gyönyörű virágai vannak szinte mindegyik fajtának.

Visszatérve a fajtára, sokáig dudoros kaktuszként, horog kaktuszként nevezték, s a Mammillarát mint ragadványt használták az Escobria mellé.

A Mammillária igen gyorsan közkedvelté vált a gyűjtők körében fajtagazdagságával, mutatós virágaival, fajonkénti változó tövisességével. Népszerűségét annak is köszönhette, hogy a Mammilliáriák többségét nagyon könnyű tartani, és emellett egyszerűen lehet úgy magról, mint egyes fajtákat dugványról szaporítani.

Vadon már alig található belőlük, s ezért védettek, egyes különleges fajokat nemcsak begyűjteni illegális, hanem azokat még tartani is. Az egyik legnépszerűbb és leginkább hozzáférhető, viszont vadon már veszélyeztetettnek számító ilyen: a Mammillaria zeilmanniana.

Élőhelye

Mammilláriák nagy része Mexikóból származik, azonban néhány fajta az USA délnyugati részéről való, illetve a Karib-térségből, Kolumbiából, Venezuelából, Guatemalából és Hondurasból.

Besorolása

Az első leírása ennek a fajnak 1753-ból származik, Carlolus Linnaeus tollából a Cactus mammillaris néven maradt fenn. A mammillaria szó a latin mammilla-ból ered, ami többek közt „mellbimbót, dudort” is jelent, ezzel utalva a faj jellegzetességére, a kidudorodó areolákra.

1812-ben Adrian Haworth kaktuszspecialista határozta meg és írta le pontosan a Mammillariat, mint különálló fajt.

A sokrétű és változatos fajtákkal rendelkező Mammillária nemzetséget többen megkísérelték kisebb csoportokba besorolni. Az egyik legkorábbi klasszifikációt Pfeiffer (1837), Salm-Dick (1845) és Engelmann (1856) végezte el. Akkoriban a Mammillaria fajhoz több mostani modern fajtát, mint például a Coryphantha és Ariocarpus is belevettek. Schumann (1898), Britton és Rose (1923), Berger (1929) Buxbaum (1951-56) és Moran (1953) besorolásában is ismét összekeverve írták le.

A legutolsó leírásokban, amelyek a kaktuszspecialisták Hunt, Reppenhagen és Luthy által történt, sok munkával arra összpontosítottak, hogy megkeressék a növény eredeti leírását, összehangolva azt a modern rendszertani követelményekkel, s a kutatásokkal. A munka segített megismerni a Mammillaria kifejlődésének megértését.

A mai napig írnak le új és új fajtákat. Néhány faj, mint például a Dolichothele, Mammillopsis, Krainzia beleolvadtak a Mammillária fajba, illetve a Coryphantha, Escobaria és Mammilloydia fajba.

Felépítése

A levél módosulásából kiemelkedő podarium tovább nagyobbodott, amíg ki nem alakult a tipikus mamilla, melyet szemölcsként is említhetjük.

Változatos megjelenésűek. Többségükben gömb alakú, sűrűn tövises növények, de vannak köztük keskeny, hengeres hajtásúak is. Mérete is változó 1 cm-től 20 cm közötti szélességgel, s akár 1 cm-től 40 cm magasságra is megnőnek.

Van olyan faj, amely egyedülálló, azonban akad olyan is, amely akár több mint száz hajtásból álló csoportot, telepet alkotnak. A gyökerei lehetnek rostosak, húsosak vagy gumósak.

Virágok

Már nagyon fiatalon virágoznak, ezért is közkedvelt nemcsak a gyűjtők, hanem a laikusok, kaktuszkedvelők körében is.

Csodálatos virágaik a hajtás csúcsán, körben, koszorú alakban nyílnak. A bimbók az areolák tövétől nőnek ki.

A virágok színe pedig hihetetlen változatosságot mutat, nagyon különbözőek lehetnek: fehérek, sárgák, piros és annak szinte minden változata, rózsaszínűek, a szirmok közepén gyakori a sötétebb sáv is. Rendszerint tavasz végén, nyár elején virágoznak, de gyakori a másod- és harmad virágzás is, több hullámban.

Termése

A termése a bogyósgyümölcs-szerű, kúp vagy hosszúkás alakú, általában piros, de néha fehér, sárga vagy zöld. Néhány fajtánál a gyümölcs beágyazódik a növényi szervezetben. A mag fekete vagy barna, 1-3 mm-es méretű.

Szaporítás

A legtöbb Mammilliária-fajtát igen könnyű szaporítani. Az olyan fajtákat, amelyek nem sajadzanak kizárólag magról lehet szaporítani, viszont igen jó arányban kelnek ki, sikeresen történik ez magvetés.

Ugyanakkor sarjakkal is remekül szaporítható, hiszen a legtöbb Mammillária-fajta növeszt sarjakat az oldalán. Ezeket a növekedési időszakban elválasztva sikeresen szaporíthatjuk. Ezen szaporítási móddal is külön cikkben foglalkoztam.

Ebben a cikkben csak néhány Mammillária fotót ékeltem be, hiszen a GALÉRIA menűpont alatt található anyagok mindegyike csordulásig tele van ezen fajta szebbnél szebb fotóival. Aki további képekre kíváncsi, lapozgasson a Galéria menűpontban található anyagokban.