„Itt csak műkaktuszokkal fogsz találkozni majd!” – egyik kaktuszgyűjtő társam ezzel a mondattal fogadott, amikor elmondtam, hogy idén Balira (Indonézia) fogunk utazni nyaralni.

Valójában én is azt hittem, hogy a trópusok kellős közepén nem fogok kaktuszokba botlani. Tudni kell, hogy Balin trópusi éghajlat uralkodik, azaz az év két évszakból áll. A száraz évszak májustól októberig, az esős évszak pedig novembertől áprilisig tart. A hőmérséklet egész évben 30°C körüli, igen kellemes. Az esős évszak csak annyiban különbözik a száraztól, hogy kiadós esők, zivatarok tarkítják a napokat – leginkább a délutánokat -, viszont pont ugyanolyan meleg van, mint a száraz időszakban.

A tavi rózsák, frangipani virágözön (amely egyike bali szent virágainak), krotonok és a legkülönlegesebb pálmák világa ez, amelyeknek társaságához nem is igen illettek volna a kaktuszok. Egész évben nedves, párás a levegő, ami a kaktuszok számára nem éppen a legideálisabb körülmény, a rothadás fő oka szokott lenni.

Azonban a legnagyobb meglepetésemre néhány helyen a kirándulásaink során rábukkantam a meredek sziklafal mentén vadon (!) növő Opuntia fajtákra. Szállodánkhoz tartozó tengerpart egy eldugott kis zugában, pálmákkal övezve is rábukkantam egy Opuntia-telepre. Teljesen jól érezték magukat a sziklák között.

Elvétve, cserepekben is láttam még kaktuszokat, amit a helyiek passzióból tarthattak. Ezek főleg az ismertebb fajok voltak, köztük többek közt a mindenhol fellelhető E. grusonii.

Ugyan mű kaktuszokat nem láttam, de valóban nem ez a növényfajta volt a jellemző ezen a vidéken.