Itt is létezik egy aranyszabály: mindenképp jó vízáteresztő talaj legyen. Táptalaj igényük is fajonként változik, van olyan, amelyik a kavicsos, van, amelyik a humuszos, vagy épp az ásványi sókban gazdag talajt kedveli, vagy éppenséggel kizárólag csak ásványi közegben él meg. 

A kaktuszok származási helyükből adódóan csak olyan talajban érzik jól magukat, amelyik igen gyorsan kiszárad, és nem tapad össze a nedvességtől, ezek a növények ilyen gyökerei ilyen talajhoz vannak szokva.

Hazájukban a kaktuszok igen különböző talajokban növekednek. Figyelembe kell mindenképp venni - főleg már haladó szinten - hogy egy kaktusz egész pontosan Amerika melyik részéről származik, hiszen ez meghatározza talajának összetételtelét is.

Azonban a gyűjteményekben igen rugalmas és sokféle közeget képesek megszokni. A kaktuszkedvelő hozzáértése már ott kezdődik, hogy a megfelelő termesztőközeget ki tudja választani.

Humuszos és tápanyagban gazdag termesztőközeget igényelnek az epifitonok, Selenicereus, és a Phyllocereus. Ugyan hasonlóan gazdagabb talajt kedvelnek a pozsgások.

Jó víz- és levegőáteresztő képességű termesztőközegre van szükségük a sivatagos és a sziklás vidékekről származó kaktuszoknak. Ilyen tulajdonságokkal azok a földkeverékek rendelkeznek, amelyek durva (folyami) homokból, habkőkavicsból, lávakoromból, lavalitból, perlitből, agyaggranulátumból és csak kevés humuszból, kerti földből állnak. A kevésbé érzékeny fajok elviselik a magasabb humusztartalmú földet is.

A harmadik kategória pedig a kizárólag ásványi anyagokból álló termesztőközeget igénylő kaktuszok. Ez a talaj habkőszivacs, lavalito, különböző ásványi kőzet, perlit esetlegesen kvarchomok, apróra tört téglát vagy éppen faszéngranulátum keverékét tartalmazza. Az érzékeny, nehézen tartható kaktuszoknak van szükségük ilyen talajra. Ilyenkor azonban célzottan szükséges trágyázni.

Kiemelném itt a habkőkavicsot, mint talajösszetevőt, amely relatív könnyen beszerezhető, hiszen nincs olyan építkezés, ahol ne használnák, s ideális közeg a kaktuszok számára. A termesztőközeget hosszabb ideig nedvesen tartja, és ezzel egyidejűleg jó levegőáteresztést is biztosít. Különösen előnyös, ha a vízellátást áztatással oldjuk meg. A habkőkavics teleszívja magát vízzel, a fölösleges víz azonnal lefolyik róla.

Ugyancsak nagyon könnyen hozzá tudunk jutni téglához. Ezt apróra összetörve, remek kiegészítője a kaktuszföldnek.

Kész kaktuszföldek

Ha kényelmesek vagyunk, s nem akaruk a keveréssel babrálni, akkor a boltban kapható földkeveréket vásároljuk meg. Bár ezek nem minden esetben megfelelőek. A készen kapható kaktuszföldek nagyon gazdagok humuszban, és jó esetben tartalmaznak csak megfelelő mennyiségű homokot, valamint sztiroporgolyókat lazítóanyagként.

A homok és kősivatagból származó kaktuszoknak ez nem felel meg, de számukra is megfelelővé tehetjük, ha még több homokkal és habkőkaviccsal lazítjuk.

Saját magunk is keverhetünk

Azonban a kaktuszoknak való talaj megkeverése nem nagy ördöngösség, magunk is nagyon könnyen elkészíthetjük.

Amire szükségünk van:

• Boltban beszerezhető általános virágföld - VIGYÁZAT! Mindenképp olyan válasszunk, amely tőzeges. S hogy honnan tudjuk, hogy a zacskóban éppen mi van, nagyon egyszerű megállapítani: ha megemeljük és roppant könnyű a nejlonzsák, akkor az bizony magas tőzeg tartalmú, s nem megfelelő, ha nehéz az jó.
• Homok vagy sóder - sóder talán jobb, viszont ebben az esetben a túl méretes kavicsokat szedjük majd ki, hiszen pl. egy kis cserében egy nagy kavics a táptalaj nagy hányadát elfoglalná.
• Habkő, tégla törmelék, vagy valamilyen ásványi kőzet, perlit.

Minden kaktusz és pozsgás kedveli a gyorsan száradó, jó vízáteresztő laza homokos talajt, ennek megfelelően kell kevernünk.

A fent felsorolt három összetevőből keverjük össze a kaktuszföldet.

Ideális esetben a három összetevő egyforma arányban szerepeljen a kaktuszföldben - vagyis 1/3 rész általános virágföld, 1/3 rész homok vagy sóder, s 1/3 rész ásványi anyag, tégla, vagy habkő.

Saját tapasztalatból mondhatom, hogy ha nincs is meg a három összetevő, az általános virágföld és homok vagy sóder fele-fele arányú keveréke is megfelelő a kaktuszok számára.

A kaktuszokat a nyugalmi időszakuk végén kell átültetni. A kora tavasszal virágzókat pedig az elvirágzásuk után.

A tövises növényeinket elég három-öt évente átültetni, még akkor is, ha nem nőtték ki a cserepüket, hiszen ennyi idő után a talaj tápanyagtartalma már kimerült.