Cristata, monstruosa, dichotómia – néhány idegen szó, amellyel a kaktuszok meghatározásánál találkozhatunk. Ezek a rendellenesen növő kaktuszok csak fokozzák különleges voltukat.

Kakastaréjosok

Talán a leggyakrabb rendellenes növekedési forma (teratóma) az úgynevezett kakastaréj (forma cristata). Ez számos fajnál előfordul.

Az ilyen kaktuszok hajtáscsúcsán az osztódó szövet (apikális merisztéma) nem sugárirányban növeszt állandósult sejteket, hanem két, egymással átellenes irányban jóval intenzívebben. Ezzel a henger- vagy gömb alakú helyett a szár lapos és alacsony lesz.

Formája nagyon változatos lehet, de többnyire hullámos vagy „agytekervényszerű” forma. A kakastaréj alakok többsége saját gyökerén is megélhet, de ajánlatos többnyire valamilyen, bőségesen tápanyagot szolgáltató alanyra oltani őket.

A taréjból esetenként a normális növényéhez hasonló szár- vagy hajtásrészek is kiválhatnak.

Ennek a mutációnak a kialakulási vagy genetikai vagy pedig valamilyen sérülés érte a kaktuszt a növekedési pontban.

Monstruosa, "szörnyek" világa

Egy másik teratóma a torz szár (forma monstruosa). Az ilyen kaktuszok csúcsi osztódószövete több részre hasad, és így némileg véletlenszerűen sokcsúcsúvá válik.

A monstruosa szó jelentése riasztó méretű, idomtalan, ormótlan, szertelen, torz, illetve természetellenes, különös. Valóban egy természetellenesen növő idomtalan kaktuszokról beszélünk ebben az esetben.

Az ilyen mutáció kialakulásának oka genetikai.

Nekem egy Cereus peruvianus fr. monstruosám van. Egy nagyobb kaktuszról kaptam egy, nagyjából 40 cm-es szártagot még 1997-ben. Ez az évek során egy monstrum lett, közel két és fél méter magas. 2014-ben levágtam a tetejét, mivel szerettem volna, ha nemcsak az ég felé tör, hanem jobban elágazik. Az anyanövény továbbra sem sieti el az oldal irányú elágazást. Viszont a levágott felső részt gyökereztettem, s nyáron a sziklakertbe teszem. Ellentétben az anyanövénnyel, ez már többször is virágzott.

Dichotomia

A növény csúcsi hajtáscsúcsa kettéosztódik, így a növekedés két vagy több, gyakran szimmetrikus hajtásban folytatódik. Ez a folyamat később többször is megismétlődhet, aminek eredménye ágazó, villás („Y”-alakú) forma. Ha a dichotómia sorozatosan ismétlődik, így a növény „korall”-szerű alakot vesz fel.

Ez többnyire a Mammillariáknál fordul elő, és valószínűleg nem teratoma, hanem fejlődéstani visszaütés (atavizmus).

Általában genetikai vagy hormonális eredetű (az auxin eloszlásának zavara a csúcsban). Előidézheti mechanikai sérülés, fényhiány, vagy stressz is, ami a növekedési pontot kettéosztja.

Előfordulhat természetes módon, tehát nem mindig tekinthető kóros rendellenességnek, inkább „anomális morfológiai változatnak”.

Két olyan növényem is van, amelynél nyomon követhető a dichotóm növekedés:

1. Egy Mammillaria knippeliana: az első kép 2014-es és a második 2025-ben készült. Látható, hogy az évek során mennyire elágazott a fej.

2. Hasonló történt egy M. hahniana- val is. Az első kép még 2014-ben készült, a második 2025-ben. Időközben óriásira nőtt és többszörösen elágazott.

Színes vagy éppen színtelen (Variegata) formák 

Egyéb mutációkra leginkább a magról szaporított növényeknél számíthatunk. Ide főleg a klorofillszegény vagy -hiányos növényeket soroljuk. Ezek domináns színanyaguk (színanyagaik: karotinoidok, flavonoidok) szerint különféle színűek lehetnek.

Azok a példányok, amelyekből teljesen hiányzik a klorofill, csak klorofillt szintetizálni képes alanyra oltva tarthatók életben. (Ilyen például az üzletekben kapható piros színű, feloltott Gymnocalycium mihanovichii variegata is.) Általában ezek a kaktuszok nem túl hosszú életűek. Szóval, egyik kezdő kaktuszgyűjtő se keseredjen el amiatt, ha az ilyen típusú növénye egy idő után elpusztul. Viszont minden kaktuszgyűjtőnek legalább egyszer kell legyen egy ilyen növénye is. 

A szöveteikben klorofillt szintetizálni képes és képtelen sejtvonalakat hordozó alakoknál (forma variegata) érdekes jelenség, hogy a normális rész (vad típus) rövidhajtásain teljes testében zöld, azaz normális sarjakat hoz, a klorofillmentes részen pedig klorofillmentes (színes) sarjak fejlődhetnek. A kevert sejtvonalakat hordozó rész határán növő sarjak legtöbbször szintén vegyes szövetűek lesznek.

Ezeknek oka is genetikai mutáció.

Más típusú rendellenesség, amikor virágrügyből, bimbóból sarj fejlődik, vagy amikor növekedési csúcsból, hajtás csúcsból virág nő.