Gyakori faj a laikus, kaktuszkedvelők körében is, nemcsak a gyűjtőknél fellelhető, mivel viráguk igen látványos és gondozásuk is viszonylag egyszerű.

Nem bonyolult a tartásuk. Ha a kaktuszok nevelésre vonatkozó általános szabályokat náluk is követjük, akkor nem lehet gond velük.

Viszonylak könnyen és már kis korban, akár 2-3 évesen is virágoznak. Nekem valahogy ők a kaktuszok „szűrke eminenciásai” - nem hivalkodóak, de azért oda kell figyelni rájuk.

Jelenleg több példánnyal is rendelkezem. Kettő közülük pedig még az első kaktuszaim között voltak. Akkor alig voltak 10 cm-ek, ma már az órások között vannak.

A Notocactus nemzetség az eredeti leírás szerint 20-30 fajt tartalmaz. Viszont, ahogy több nemzetségnél, úgy a Notocnál többször megtörtént már az átsorolás. A modern taxonómia szerint sok faj átkerült a Parodia nemzetségbe, így a jelenlegi rendszertani besorolásban a „Notocactus” név alatt csak néhány faj maradt hivatalosan, míg a többi Parodiaként ismert.

Íme néhány Notocactus fajta:

• Notocactus leninghausii
• Notocactus magnificus
• Notocactus ottonis
• Notocactus submammulosus
• Notocactus uebelmannianus
• Notocactus mammulosus
• Notocactus concinnus
• Notocactus minimus
• Notocactus horstii
• Notocactus buiningii

A Notocactus nemzetségnév első tagja a görög 'notos' szóból származik, (jelentése dél, déli) vagyis magyarul délikaktuszt jelent.

Ez a kaktusznemzetség kizárólag Dél-Amerikában őshonos, elsősorban Brazília déli és középső, valamint Argentína és Uruguay egyes részein fellelhetőek szabadon. Főként a száraz, sziklás területek, füves puszták és homokos talajokon szeretnek lenni, ahol sok napsütés éri őket.

A déli területeken való őshonosságát akarta kifejezni K. Schumann, a névadó. A fajnevet a leíró A. Buining W. Uebelmann tiszteletére adta. Korábban mind a Link et Otto által 1827-ben közzétett Echinocactus nemzetségbe tartoztak. A Notocactus, Buxbaum nemzetséget Dr. Karl Moritz Schumann (1851-1904) neves német botanikus hozta létre 1898-ban, miután több hasonló közös jegy és főleg a feltűnő vörös bibefej alapján leválasztotta e fajt az Echinocactus gyűjtőnemzetségtől.

Leírása

A Notocactus nemzetség legtöbb tagja gömb vagy hengeres formájú. Kicsit lapított tetejű gömb kaktuszok is igen gyakoriak. 5-20 cm magasak, de a fajtától függően lehetnek nagyobbak is.

Soliter, esetlegesen idősebb korban, vagy sérülés esetén sarjadók.

Testük színe a világos sárgászöldtől a sötétzöldig minden árnyalatban előfordul, de hamvas szürkés (N. magnificus) és kékes tónus (N. buiningii) is található.

Testük sűrűn bordázott, fajtól függően 10-40 db. tagolja a felületüket. A bordák közepesen mélyek, egyenesen vagy csavartan lefutók, lekerekítettek, tőben sarkosak.

Az areolák között - fajonként változóan - orr alakú kúpokkal dudorosak. E tulajdonságukból ered tükörfordításban a magyar (kissé pejoratív) "púposkaktusz" név. A buckás, búbos, bütykös, csomós, dudoros, göbös vagy orros elnevezés talán közelebb állna a valósághoz.

A tövisek színe, alakja, száma és mérete nagyon jellemző az egyes fajokra. Színük a fehértől a szaru-sárgán és a sötétbarnán át, ritkán a feketéig változik. Többnyire íveltek, de hullámosak és kuszáltak is előfordulnak, általában vékonyak, fénylők, testhez simulók.

A tövisek mérete egyes fajok esetében rövid, más fajoknál hosszabb, a néhány mm-től kb. 5 cm-ig is terjedhet. A középtövisek a legtöbb esetben jól elkülöníthetők, némelyik faj tövise rendkívül dekoratív.

Egészen fiatal (3-4 éves) kortól virágzóképes növények. A számos nagy virág, melyek a csúcs közelében lévő fiatal areolákból fejlődnek, leginkább selymesen fénylő citromsárga, ritkán halványsárga, zöldessárga, narancssárga, rózsaszín, magenta, piros vagy lilásvörös színűek.

Tölcsérszerű virágaik több (4-6) napon át, tavasszal és nyár elején nyílnak. Méretük 8 cm is lehet, de a N. herteri még a 15 cm-t is elérheti! A vörös bibeszáluk is igen jellegzetes.

Termésük kicsi, bogyószerű gyümölcs, amely magokat tartalmaz.

Tartása

A kaktuszokra általánosan vonatkozó tartási elv szerint.