A 2011-es szatmárnémeti kaktuszkiállításon vettem egy Opuntia fajtát, amelyről azt állították, hogy szabadban tartható és a telet is kibírja. Akkor még semmit sem tudtam a sziklakertekről és a télálló kaktuszokról. De ez volt az első lépés egy 100 négyzetméteres sziklakert kialakításához.

A kiállítás során több szabadban tartható kaktuszfajtát is kínálgattak. Először még gondolkodtam, hogy érdemes-e megvenni, hiszen annak idején, kezdő szabadtéri kaktusztartóként számomra kétséges volt, hogy át tudja egy kaktusz vészelni az itteni telet. Aztán mivel nem kínálták drágán, gondoltam mégis kipróbálom, s vettem két félét is.

Az ültetés májusban történt. A nyár során nagyon szépen gyarapodott, mind a két fajta Opuntimám. Az egyik egy Opuntia phaeacantha volt, a másik pedig valamilyen hibrid volt. Az egyik már az ültetése évében virágzott is, aminek természetesen nagyon örültem és fellelkesített.

Aztán jött a kritikus tél (szerk. megj.: 2011-ben). Talán az egyik legdrasztikusabb és leghidegebb tél köszöntött be abban az évben. Több napon keresztül volt -20 fok is. Szerencsére a hó is hullott és betemette a növényeket.

Kicsit tartottam tőle, hogy a frissen vásárolt Opuntiáminak annyi is lett. De csodálkozásomra, tavasszal ismét felélénkültek, s semmi bajuk nem lett. Bár nagyon kételkedtem, de megúszták a telet. Ahogy azt tapasztaltabb kaktusztartók szokták mondani, egy kaktuszról az olvadáskor derül ki, hogy télálló volt-e vagy sem.

Nemcsak túlélték, de virágoztak is következő nyáron.

Ez volt az első lépés, egy igazán impozáns sziklakert kialakításához, amelyről külön cikkben részletesen beszámolok.