Nagyon sokáig nem tartottam sokra a Peniocereus serpentinusomat. Sőt, éveken keresztül még a nevére se voltam igazán kíváncsi. Akkor értékelődött fel, amikor először megmutatta virágát, amely csodaszép, illatos, s csupán egy éjszakán keresztül nyit.

Nyugodt szívvel állíthatom, hogy egyike azon kaktuszoknak, amely a kezdetek óta a gyűjteményemben van.

Nem tartozott, s valójában most sem tartozik a kedvenceim közzé, már csak azért sem, mivel az évek során nagy „lom" lett. Csak nőtt, nőtt, és egyre terebélyesebb lett, egyre hosszabb szártagokkal.

Nehéz ki-be cipelni tavasszal és ősszel. Folyton csak kúszott, nyúlt, mint egy kígyó, s alig tudtam már kordában tartani a szártagjait.

Az enyhe ellenszenvem iránta 2014-ben változott meg, s mai napig ennek köszönheti még életét. Ugyanis ekkor mutatta meg, hogy micsoda gyönyörűséges virágot tud ő produkálni. Lenyűgöző volt a látvány és az illat. 

A Peniocereus serpentinus fajt először Ludwig Georg Karl Pfeiffer német botanikus írta le 1837-ben, még a Cereus serpentinus név alatt. Hosszú ideig a Lagasca & J.D. Rodríguez 1909-ben adott, Nyctocereus serpentinus nevet is viselte, 1987-ben viszont új nevet kapott N. P. Taylor által, azóta Peniocereus serpentinus-ként ismert.

Élőhely

Dél-Mexikó trópusi területein (México, Michoacán, Morelos, Oaxaca) honos, de ma már szerte Mexikóban megtalálható. A tarajos, cristata változata pedig kitenyésztett fajta.

Fehér, gyönyörűséges virága miatt népszerű, azonban egyes helyeken gyümölcséért is tartják. A gyűjtők alanyként is használják, mivel erős és gyorsan növő típus.

A latin neve mellett a hétköznapokban számos névvel illeték már: ilyen a „snack", azaz kígyókaktusz, de Night-blooming cereus”, azaz „éjjeli virágzó“ kaktusznak is nevezik, mert nagy, illatos virágai csak éjszaka nyílnak. Néha pedig “Queen of the Night” (Mexikóban Reina de la Noche) néven is emlegetik, de ezt a megnevezést több, éjjeli, hasonló virággal rendelkező kaktuszfajra is használják (ilyen pl. Selenicereus grandiflorus).

További elnevezései, szinonimái : Cereus splendens, Nyctocereus castellanosii, Cereus ambiguus, Cactus ambiguus, Echinocereus serpentinus, Cactus serpentinus, Cereus serpentinus.

Leírás

A Peniocereus serpentinus egy gyorsan növő, karcsú, gyakran tövénél elágazó, bokros oszlopos kaktusz. Ha megnő, akkor lehajlik, ezért érdemes összekötni. A fajtanévben a serpentinus is erre a kígyózú, kúszó tulajdonságára utal. 

Karcsú, kígyószerű szártagja, sötét színű és henger alakú, akár 3-6 méter hosszúra is megnő, de csak 2,5-5 cm átmérőjű. Bordázata 10 és 17 között változik. 9-14 darab tövis nő ki az areolából, amelyek 10-13 mm hosszú.

Nagy, húsos gyökérrel rendelkezik, amely a szárazság idején tápanyagot és vizet tárol. Gyökere jelentős tárolókapacitással bír, ezért túlélheti a hosszú száraz időszakokat, viszont pont emiatt érzékeny a pangó vízre.

Virág

A Peniocereus serpentinus csak idősebb korában hoz virágot - az enyém is legalább tizenöt éves volt, mikor első virágát kibontotta. Nyár közepén, végén virágzik.

A virág - mint a cereusoknál általában - éjszaka nyílik ki, s csupán egyetlen éjen keresztül virít.

Közel egy hónapon keresztül neveli a bimbót a növény, amiből a gyönyörű, fehér színű 15-20 cm átmérőjű virág lesz.

Külső sziromlevelei barnásak, amelyeknek a belső része rózsaszínes. A virág rendkívül illatos. Illata hasonlít a gardéniájához.

Termése 4-6 cm hosszú, piros, tojásdad alakú, tövisekkel borított. Amikor megérik a tövisek leesnek róla. Magja fekete, 5 mm, hosszúkás.

A Peniocereusom virága közel egy hónapig készülődött, növögetett a bimbója. (A csatolt galériában lévő képeken végig lehet kísérni a növekedését.) Aztán egyik este végre kibontotta szirmait.

Nagyjából három órán keresztül nyitotta ki teljesen a szirmait, s úgy este tíz órára nyílt ki teljesen. Reggel kilencig tartott nyitva, utána összecsukódott és nem nyitott többet ki, elfonnyadt és leesett.

Tartása

Mint általában a kaktuszok a Peniocereus serpentinus a laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajt kedveli.

Nyáron, ha elegendő mennyiségű vizet kap, jelentős növekedést produkál. Melegkedvelő, a téli pihenő időszakban is legalább 10 fokot igényel (nagyon rövid ideig azonban kibírja a fagypont körüli hőmérsékletet is).

Alkatából adódóan, s mivel gyorsan nő, könnyen lehajlik, mindenképp alátámasztásra van szüksége.

Szaporítani legegyszerűbben szártagokkal lehet.