Ez a Cereus, több társával együtt néhány éve került hozzám a Latis-gyűjteménnyel. 2017-ben először virágzott, méghozzá ötször bontotta ki abban az évben szirmait.

Aztán későbbi években is többször virágzott még, s még egy másik Pilosocereus leucocephalus is kedvet kapott ehhez. Négy darab P. leucocephalus-em van.

Őszintén szólva soha nem tartoztak a Cereusok a kedvenc kaktuszaim közé. A Latis-gyűjteménnyel azonban közel ötven darab tulajdonosa lettem. Először nyűgnek éreztem a tartásukat: könnyen borulnak, rendkívüli töviseik könnyen beleálltak különböző testrészekbe, s tavasszal-ősszel pedig nehezemre esett ki-be cipelni őket.

Nem is igen törődtem velük, ugyan rendesen permeteztem és tápoldatoztam, ugyanúgy mint a többi kaktuszomat, de nem ültettem át őket, hogy ne legyenek még ennél is nagyobbak.

Aztán 2017-ben megváltozott a véleményem róluk. Sokukat átpakoltam az újonnan épült sziklakertembe, hogy ne legyen annyira üres néhány része. Valószínűleg a kedvezőbb helyszín miatt is, több Cereus virággal örvendeztetett meg. Többek közt az egyik Pilosocereus leucocephalus is, amelyik abban az évben öt virágot hozott ki sorban. A virágkezdemények már 2016-ban megjelentek a növényen, átteleltek, s csak következő évben bontakoztak ki.

Számos szinonimája van korábbi besorolásokból, például Pilocereus leucocephalus, Cephalocereus leucocephalus, Pilosocereus palmeri stb.

A Pilosocereus leucocephalus Mexikóból származik, Querétaro, Hidalgom Tamaulipas és Veracruz államokban található az őshazája. Általában 400-1000 m tengerszint feletti magasságban él.

A Pilosocereus palmerit népi nyelven gyapjas fáklyának, mexikói öreg embernek is becézik, a mexikóiak még idős fejnek vagy fehér fejnek is hívják.

A ma is elfogadott nevét Byles & G.D.Rowley adta, s 1957-ben jelent meg a Nagy-Brittaiai Kaktusz és Szukkulnes Naplóban.

Pilosocereus leucocephalus elsősorban trópusi lombhullató erdőkben található, valamint az ottani hegyek tövében lévő erdőkben. A növények árnyékában és sziklák hasadékában is kicsírázik, ugyanúgy mint sík területeken. Őshazájában elégé elterjedt és gyakori szukkulens, viszont az erdőirtásnak és a mezőgazdasági termelésnek, szarvasmarhatartásnak köszönhetően egyre szűkül az élőhelye.

Leírása

A Pilosocereus leucocephalus fajtájának egyik szép és jellegzetes példánya kékes színű bordázatával, s a csúcsa közelében kialakuló selymes bolyhaival, amelyekből tölcséres, hússzínű virágai alakulnak ki.

A növekedési időszak végig képes virágozni. Szépséges virágainak egyetlen hátránya az átható, erős kellemetlen szaga, amely leginkább a rothadó húsra emlékeztet.

A gyűjtők által is kedvelt oszlopos kaktusz élőhelyén akár 2-6 m magasra is megnő, s fa szerűvé válik.

Sötétzöld vagy kékeszöld színű. 7-12 bordával rendelkezik, amelyek szélei lekerekítettek. Areolái 1-1,5 cm távolságra találhatók, a csúcs környékén lévőket hosszú fehér szőrök borítják.

Azt a részt, ahol a virágok nőnek pseudo-cephaliumnak hívják. Ez a rész általában jól meghatározható, a virághordozó aerolákat pedig sokkal sűrűbb és hosszabb, 4-10 cm-es szőrök borítják. Innen ered az elnevezés („leucocephalus” = fehér fej) is.

A tövisei barnás színűek, majd idővel megszürkülnek. A magról kikelt fiatal példányok tövisei gyakran sárga színűek. 7-12 darab sugár tövissel rendelkezik, amelyek karcsúak és kb. 1 cm hosszúak. Egy, esetenként két darab középtövissel rendelkezik, amely erős és 2-3 cm hosszú.

Virága tölcsér alakú, 6-8 cm hosszú, külső része lilástól a barnás árnyalatig sötétül, szirmainak belső része fehéres vagy halvány rózsaszín. Mint azt már fentebb írtam, a növekedési időszakban, az év legmelegebb periódusában végig képes virágokat hozni.

Virágzását enyhén befolyásolhatja a hőmérséklet, a csapadék mennyisége és a növény mérete. A virágok éjszaka nyílnak, mivel denevérek vagy éjjeli beporzók (például lepkék) látogatják őket. Az illatuk erőteljes, kissé „erjedt” vagy édeskés-savas aromájú lehet, ami vonzza a beporzókat. Enyhén rothadásra emlékeztető jegyek is előfordulhatnak, de nem annyira intenzív, mint a valódi „dögvirágoknál”

Gyümölcsei 4-6 cm átmérőjűek, gömb alakúak, piros színűek és csupaszak, felületük kissé szemölcsös. Virágzás után néhány héten belül jelennek meg. Magjai 2 mm nagyságúak, feketék és csillogóak.

Tartása

Pilosocereus leucocephalus gyakori a gyűjteményekben, s számos fajtavariánssal találkozhatunk.

Az egyik legkönnyebben tartható kaktusz, emellett a leggyorsabban növekvők közé tartozik. Megfelelő vízmennyiséggel, meleggel és tápoldatozással még inkább felgyorsul a gyarapodása. Akár évi 20–30 cm-t is nőhet kedvező körülmények között.

Viszont túl nedves környezet esetén hajlamos a rothadásra.

Nyáron a tűző napot szereti. Legkevesebb 4-6 órányi napsütésre van szüksége az egészséges növekedéshez. Ilyenkor rendszeresen kell öntözni, viszont télen – ahogy a többi kaktuszt is – tartsuk teljesen szárazon. Jó vízelvezetésű talajra van szüksége.

A fagyok beálltáig kint lehet tartani. Télen 12 fok körüli hőmérsékletet és száraz talajt, környezetet igényel. Nagyon rövid ideig, ha elég száraz a talaja, elviseli az 5 fok alatti (akár a 0 fok) hőmérsékletet is.

Igényli, hogy kétévente új földbe ültessük.

Külső kékeszöld hámszövete igen érzékeny, ezért csak óvatosan használjunk rovarölőszereket és egyéb kertészeti permetszereket, könnyen maradandó sérülések, elszíneződések keletkezhetnek rajta.

Szaporítani magokkal vagy dugványokkal lehet.