Pterocactus tuberosus-sal először a Latis-gyűjteményben találkoztam, elég kalandos körülmények között indult nálam az élete, s persze azóta kiemelten figyelek rá.

A Pterocactus tuberosus egy érdekes és különleges kaktuszfaj, sok olyan tulajdonsággal, ami miatt izgalmas a tenyésztőinek.

Igazi túlélőnek számít nálam ez a kaktusz. Latis-gyűjteménnyel együtt, 2013 június 3-án érkezett meg hozzám ez is. (Erről az eseményről külön írtam, "Kaktuszbérlők a kertünkben" címmel.)

Akkor elég sok kaktusz akadt, amelyik már nem élte túl a telet, meg az előző évi nélkülözést a helyi múzeum folyosóján töltött időszakot. Amikor zajlott a költöztetést a múzeumból hozzánk, segítségünk is akadt, néhány ifjú személyében, akik érdeklődtek, hogy a kimúlt kaktuszokat kidobják-e. Jóváhagytam a dolgot, gondolván, hogy ezzel is kevesebb dolgom akad majd később.

Az újraültetés után, még abban az évben is virágzott:

Csakhogy a nagy kavarodásban a Pterocactus tuberosust is úgy ítélték meg laikus szemmel, hogy ez már elpusztult, s kidobták. Úgy két hét múlva jártam véletlenül azon hely környékén, ahová a kaktuszokat kidobálták.

Észrevettem a pterocactus gumóját, ugyanis a cserepekből kiszórták a növényeket. A ptero pedig gumoval felfelé éktelenkedett. Jobban megnéztem, s úgy rémlett, mintha még élne. Kiszedtem a többi elpusztult kaktusz közül, s újra elültettem. Tényleg életben volt, s meghálálta a megmentést, hiszen azóta már többször is virágzott.

Élőhely

Az eredeti leírást Pfeiffer végezte, mint Opuntia tuberosa-t még 1837-ben, később azonban Britton & Rose áthelyezték a Pterocactus nemzetségbe. Tudományos nevét először 1919-ben használta N.L. Britton & J.N. Rose a kaktuszok katalogizálásánál.

Számos különböző formában létezik természetes élőhelyén Észak Argentínában, Neuquén tartományban, illetve Rio Negro tartomány déli, Salta északi részén, valamint Patagóniában.

Pterocactusnak sajátos szaporodási rendszere van. Ősszel és télen elvesztheti a hajtásait, amelyeket aztán a természetes élőhelyén az erős szél széthord. Ezek a homokos talajon könnyen megfogannak, a következő vegetatív szezonban pedig új növény nő. A Pterocactus gumós gyökereiből pedig új hajtások nőnek.

Az előző synonym nevei közt szerepel::

• Pterocactus kuntzei K. Schumann 1892
• Opuntia tuberosa
• Pterocactus tuberosus var. decipiens
• Pterocactus decipiens

Leírás

Ez egy geophyta kaktusz, hatalmas gumós gyökere van a talajban, akár 8-10 cm vastagságú is lehet.

A felszínen pedig vékony, törékeny, kékes fényű, barnás-lila szárak, amelyek könnyen letörnek. Ezek a vékony, hengeres szárak, hosszúsága gyakran 7-20 cm, ritkán akár 40 cm is lehet, átmérő kb. 0,5-1,5 cm. Areolákból 8-12 tüske, fehésszínű-sárgás-barnás árnyalattal, hosszúságuk ~5-10 mm

Virágok nyár elején-közepén, a fiatal szárak csúcsán jelennek meg. Átmérőjük 3-5 cm. Színük sárga, néha enyhén réz-barnás árnyalattal. A bibeszál/sztigma lehet világos rózsás, pirosas, vagy fehéres.

A termés száraz, elhervadt (nem húsos), a magvak jellegzetesen szárnyasak (ala-szerű kiterjedésük van), ami segíti a szél által való terjedést.

Tartása

A Pterocactus tuberosus könnyen tartható, ahogy a fenti történetből is kiderül, elég sok mindent kibír.

Nincsenek különösebb igényeik az átlagos kaktusztartási módhoz képest. A virágzáshoz azonban elengedhetetlen a teljes napfény.

Nagyon jól vízelvezető, laza, homokos-kavicsos talajt igényel. Lehetőleg mély cserépbe kell ültetni, hogy a gyökér, azaz a tuber kifejlődhessen.

Az öntözéssel viszont vigyázni kell, hiszen pont a gyökérzete miatt érzékeny a pangó vízre. Télen pedig rá is érvényes a locsolási tilalom.

Szaporítani magvetéssel vagy dugvánnyal lehet. De inkább utóbbi a jellemző, hiszen igen könnyen lepattannak a szártagjai, amelyek aztán meg is gyökeresednek, ha talaj közelébe kerülnek.

Érdekességek

A Pterocactus tuberosus gumóját olykor még oltáshoz is használják, egyesek a tephrocactus malyanus-t is erre oltják.

Száraz talajban (tehát ha télen teljesen szárazon van tartva), akár –10 °C-ot is kibírhat rövid ideig. Viszont nedves közegben nagyon érzékeny: a gyökértuber rothadni kezdhet már 0 °C körül is. Egyes kaktuszgyűjtők patagóniai származása miatt szabadföldön is próbálkoznak vele (pl. Dél-Európában vagy Közép-Európában védett helyen), de általában télikertben vagy hideg fóliában teleltetik.

A Pterocactus nemzetségbe az alábbi 10 faj tartozik:

• Pterocactus araucanus A.Castellanos
• Pterocactus australis (F.A.C.Weber) Backeb.
• Pterocactus australis (F.A.C.Weber) Backeb.
• Pterocactus fischeri Britton & Ros
• Pterocactus gonjianii R.Kiesling
• Pterocactus hickenii Britton & Rose
• Pterocactus megliolii R.Kiesling
• Pterocactus neuquensis R.Kiesling, E.Sarnes & N.Sarnes
• Pterocactus reticulatus R.Kiesling
• Pterocactus tuberosus (Pfeiff.) Britton & Rose
• Pterocactus valentini Speg.