Puna clavarioides, avagy a halott ember keze
Rendkívüli kaktusz. Kivételes kinézetével biztos, hogy magára vonja a tekintetet. Hozzám a Latis-gyűjteménnyel került két darab. Nem egy könnyen virágzó, de nálam már többször kibontotta sárga szirmait.
A faj első tudományos leírása L. Pfeiffer nevéhez kötődik, 1837-ben Opuntia clavarioides néven. Roberto Kiesling 1982-ben nem az új fajt írta le, hanem létrehozta a Puna nemzetséget és átkombinálta a fajt Puna clavarioides névre. Ma a nemzetközi adatbázisok többsége a fajt Maihueniopsis clavarioides (azaz másik elfogadott kombináció) néven kezeli.



A Puna nemzetségnév a „Puna” szóból származik, amely a 4500 m fölötti nyugati régióra utal. A „clavarioides” fajnév azt jelenti, hogy „csáp-, karó-szerű” (clava = bot, karó + -oides = hasonló).
Perutól, Bolívián keresztül egészen Észak-Argentínáig megtalálható, pontosabban Mendoza és San Juan tartományokban. Ezt a területet nyugatról tengerparti vulkáni hegyek, keletről pedig a Cordillera hegylánc határolja. Az argentin Puna (amire a neve is utal) természetes folytatása a bolíviai hegyvidéknek.


Az extrém száraz helyeket kedveli, kopár sziklák és homokos talajban érzi jól magát, olyan helyeken nő, ahol más növény nem képes túlélni.
Számos szinonimája van: Opuntia clavarioides, Cylindropuntia clavarioides, Austrocylindropuntia clavarioides, Tephrocactus clavarioides stb. Nálam is Austrocylindrountia clavarioides-ként érkezett, ma pedig Maihueniopsis clavarioides néven tartják számon.
Számos szinonima neve mellett, azonban sokkal érdekesebb a népies neve. „Halott ember kezének”, „fekete ember kezének” is hívják, valamint „gomba opuntia” néven is ismert.
Leírás
Geofita jellegű (föld alatti részekkel erősen kötődött növény), nagy, megduzzadt főgyökérrel (pivotgyökér) rendelkezik, amelyből több hajtás nő ki.
Kis kúszó kaktusz. Szárai rövidek, szürkés-barnásak. A tipikus, jellegzetes kúpos formája van, szegmensekben növekvő, kúp szerű, közepén a legszélesebb, legyező alakúak vagy elágazó ujjszerű szárú.

Változó, hogy éppen milyen formában nő a következő szártagja. Színe sötét szürkés-barnás árnyalatú.
Vadon a P. clavarioidesnak csak a szárainak a teteje nő. Tövisei egészen aprók, s rásimulnak a kaktusztörzsre.
Virágozni itteni körülmények között nyár elején szokott - legalábbis nálam. A virágok színe sárgászöldtől olajzöldig terjedhet. A virágok oldalsó (laterális) helyzetűek, hosszuk akár 4 cm is lehet.

A termése körte alakú, sötét, lila-feketébe hajló színű lehet, hossza 1,5–2 cm.
Tartása
Ezt a hegyi kaktuszt hosszúkás, vastag gyökérzete miatt, mély edényben, jó vízáteresztő talajban kell tartani.
Fontos, hogy olyan helyre tegyük, ahol jól jár a levegő, s közvetlenül és hosszasan éri napsütés.

Nagyon érzékeny a túlöntözésre, ezért nagy odafigyeléssel locsoljuk. Viszont a vegetációs időszakában elegendő vízre van szüksége, hogy fejlődni tudjon.
Akárcsak a többi kaktusznál, a téli pihenő a P. clavarioidesnél is kötelező. Ha a tél folyamán nem tartjuk hűvös, száraz helyen, teljesen öntözés mentesen, akkor elmarad a következő évi virágzása, s a növény egészsége is megsínyli.
Csak enyhén fagytűrő. A gyenge fagyokat, -5 fokig még tolerálja, egy rövid ideig. De inkább ne kísérletezzünk ezzel, nem éri meg.

Szaporítani dugványozással és oltással szokták. Gyakrabban találkozhatunk feloltott példányokkal, mivel ezek sokkal gyorsabban nőnek, mint saját gyökéren élő társai. Saját gyökérzeten meglehetősen lassan gyarapodnak és nehezebben is virágoznak – ezt tapasztalatból is alátámaszthatom.

