header header

Rebutia, a törpekaktuszok világa

Kevés olyan kaktusznemzetség létezik, amely egyszerre ennyire szerethető, változatos és hálás, mint a Rebutia. Ezek a kis termetű, Dél-Amerikából származó kaktuszok már több mint száz éve hódítják meg a gyűjtők és a kaktuszkedvelők szívét.

 

A törpekaktuszok nemzetségének mintegy 40 faja Bolívia, Argentína és Peru magashegyi vidékein őshonosak. 1000–4000 méteres tengerszint feletti magasságban élnek, ahol a nappalok perzselően forrók, az éjszakák viszont dermesztően hidegek lehetnek.

 

Tavasszal ezek örvendeztetnek meg leghamarabb gazdag virágzásukkal.

 

A Rebutia nemzetség névadója egy francia kaktuszspecialista, Pierre Rebut (1828-1898). Ezen a nemzetséggel foglalkozott Karl Moritz Schumann, aki 1895-ben írta le a fajt.

 

Ezeket a változatos megjelenésű, rendszerint gömb alakú, csoportosan növő, gazdagon virágzó, színpompás növényeket régebben több nemzetségbe - Aylostera, Digitorebutia, Sulcorebutia, Weingartia - sorolták. Erről aztán jelentős vita alakult ki.

 

A huszadik század közepéig az volt a tendecia, hogy külön csoportba tartozó növényeket is a Rebutiahoz soroltak, a század vége felé pedig pont az ellenkezőjére fordult ez az irányvonal. A huszonegyedik század elején született meg az egyetértés.

 

Rebutia szinonímáknak tekinthetők: Aylostera Speg. Aylostera Speg.; Bridgesia Backeb. Bridgesia Backeb.; Cylindrorebutia Fric & Kreuz. Cylindrorebutia Fric & Kreuz.; Digitorebutia Fric & Kreuz. Digitorebutia Fric & Kreuz.; Echinorebutia Fric Echinorebutia Fric; Eurebutia Fric Eurebutia Fric; Gymnantha Y.Itô Gymnantha Y. Ito és Mediolobivia Backeb. Mediolobivia Backeb.; Mediorebutia Fric Mediorebutia Fric; Neogymnantha Y.Itô Neogymnantha Y. Ito; Reicheocactus Backeb. Reicheocactus Backeb.; Setirebutia Fric & Kreuz. Setirebutia Fric & Kreuz.; Spegazzinia Backeb. Spegazzinia Backeb.; Sulcorebutia Backeb. Sulcorebutia Backeb.; Weingartia Werderm. Weingartia Werderm.

 

A legújabb kutatások azonban azt jelzik, hogy a Rebutia nemzetséghez sorolt Weingartia, Sulcorebutia és Cintia fajokat, annak ellenére, hogy szoros kapcsolatban állnak ezzel a nemzetséggel, mégis külön nemzetségként kell megőrizni.

 

Mivel nem tudtak a mai napig sem megegyezni abban, hogy mi képezia Rebutia nemzetséget, ezért a fajok száma is folyton változik. Azonban elismerten negyven fajt határoztak meg.

 

Felépítése

 

A legtöbb Rebutia alig 3–8 cm átmérőjű, apró gömb vagy hengeres forma, de igazi varázsuk nem a méretükben rejlik.

 

Virágzáskor a növény szinte eltűnik a hatalmas, élénk színű virágtölcsérek alatt. A piros, narancs, sárga, rózsaszín vagy fehér virágok gyakran körkoszorúként borítják be a kaktuszt. Nem véletlen, hogy a Rebutia az egyik legnépszerűbb a kezdő kaktusztartok körében is, és nemcsak.

 

Virágaik kora tavasszal, a hajtások tövénél fejlődnek, bogyóik is alig láthatóak.

 

Könnyen tarthatók, fényt vagy félárnyékot igényelnek. Egyes fajok szárazságban a fagyponthoz közeli hőmérsékletet is elviselik. Nincs elkülönülő bordái.

Bőven termelnek magokat, amely könnyen kicsíráznak.

 

A gyűjtők kedvencei közé tartoztnak a Rebutia heliosa, narancssárga, a Rebutia fiebrigii, narancspiros, valamint a Rebutia muscula kontrasztos narancsszínű virágaival.