A minden tekintetben a mi éghajlatunkat toleráló és valóban télálló (nem csak fagytűrő) kaktuszok legnagyobb része az Opuntia fajtákból (fügekaktusz, medvetalp, lapos „levelű“) kerülnek ki.

Elsősorban az amerikai keleti part erdős és a nagy préri északi részének kaktuszai azok, amelyek a célnak megfelelnek. A legesélyesebbek: az O. compressa, O. humifusa, O. polyacantha, O. fragilis fajok.

Természetesen a déli kitettségű, esetleg a házfalhoz közel fekvő területek a legmegfelelőbbek. Bármely fal déli oldala, amit egész évben napfény ér, ideális hely. De a legellenállóbb fajok egészen nyitott térségeken is megélnek.

A klímaváltozás miatt változik az időjárás, enyhébbek a telek, így a télálló kaktuszoknak is nagyobb az esélyük a hideg időszak túlélésére.

Többször is felütötte a fejét az a hír, hogy helyi erdőkben télálló kaktuszokat találtak, s ezek vadon is túlélnek és egyre inkább elterjednek, s kiszorítják majd a helyi fajtájú növényeket. Nos, kaktuszgyűjtőként csak pislogok és csóválom erre a „fake news-ra“ a fejem.

Évek óta foglalkozom télálló kaktuszokkal, s komoly erőfeszítéseket kell olykor tennem, hogy éltbe tartsam őket.

Vannak ellenállóbbak, és érzékenyebb fajták. Az tény, hogy az Opuntiak esetében soha nem az alacsony hőmérséklet jelentette a gondot, hanem inkább a gombásodás.

Egy-egy esősebb és hűvösebb periódus után, nekem mindig permeteznem kell a gombabetegségek ellen, hogy biztos megmaradhassanak.

Szóval, a jelenlegi időjárás mellett ebben a térségben még biztos nem fenyegeti a helyi növényeket az, hogy a télálló kaktuszok kiszorítják őket.