Nincs annál nagyobb öröm egy gyűjtő számára, amikor a „születéstől” kezdve nevelhet egy kaktuszt. Sokkal kedvesebb az ilyen növény. A kaktuszok szaporításának egyik módja: a sarjak gyökereztetése.

Eljutunk arra a fázisra, amikor gyűjteményünket már nemcsak vásárlással akarjuk bővíteni, hanem saját magunk akarjuk szaporítani növényeinket.

Ha a gyűjteményünkben Lobivia, Mammillaria, Echinopsis, netalántán Notocactus (ugyanis ezek fajtáinál igen gyakori, hogy oldalukon fiatal növények jelenjenek meg) is van, akkor az egyik legegyszerűbb módja – szerintem – a sarjakkal történő szaporítás.

A sarjak igen gyakran már az anyagnövényen gyökeret növesztenek. Előfordulhat, hogy maguktól letörnek, leesnek, s a talajra érve megfogannak.

A sarjak szedésére a legalkalmasabb a növekedési időszak kezdete, azaz március, de szinte az év bármely szakaszán leszedhetünk szártagokat, növénykéket.

Próbáljuk meg óvatosan (persze kesztyűben, vagy egy csipesz segítségével) leválasztani a fiatal növényt. Igyekezzünk minél kevésbé megsérteni úgy az anyanövényt, mint a fiatal hajtását. Ha mégsem megy másként, vágjuk le egy késsel.

A seb, úgy az anyanövényen, mint a hajtáson nyílt támadási felületet jelent a kórokozóknak, ezért ajánlott mindenképp kezelni.

Az egyik lehetséges mód, hogy a háztartásban fellelhető fahéjjal vagy gomba ölőszerrel bekenni. Emellett pedig mindenképp hagyni kell megszáradni, begyógyulni.

Mind az anyanövényt, mind a leválasztott szártagot, kis növény esetében a nyílt vágásokat, sebeket legkevesebb egy, de akár több hétig hagyjuk száradni.

Akár azt is megvárhatjuk, hogy a leválasztott kis növény, szártag elkezdjen gyökeret növeszteni.

Ha nem várjuk meg az új gyökerek megjelenését, akkor a száradás után, tegyük egy gyökereztető közegbe.

Ez nagyjából ugyanaz, mint a sima kaktuszföld, csak ezúttal kétharmad homok és egyharamad virágföld legyen az arány a talajkeveréknek. Fontos, hogy jó vízáteresztő legyen.

Akinek módjában áll, s hozzá tud jutni perlithez (legyen az szürke, vagy annak expandált fehér változata), az mindenképp adjon a talajhoz. Akár egyharmadát is kiteheti a perlit a gyökereztető közegnek. Elrontani biztos nem fogja, ugyanis a perlitet imádják a növények.

A fiatal növényt ne tegyük ki a tűző napra, azonban mindenképp világos és szellős helyre kerüljön.

Soha ne emeljük ki a talajból gyökereztetés közben a sarjat, hogy meggyőződjünk, hogy megindult-e már a gyökérképződés. Ezzel ugyanis megsérthetjük a kis növényt, vagy ha már beindult a gyökérképződés, hátráltathatjuk a további fejlődést.

Ha a növénykénk elkezd fejlődni, lassan hozzászoktathatjuk a naphoz, s a többi kaktuszhoz hasonlóan neveljük.