Egy másik cikkben már elmeséltem a száz négyzetméteres sziklakertem rövid történetét. Most pedig jöjjön néhány jótanács, ha valaki elég merész ahhoz, hogy sziklakertet alakítson ki.

Sziklakert tervezésénél mindenképp vegyük figyelembe, hogy a terület napos legyen, lehetőleg déli fekvésű. Semmiképp ne legyen árnyékos.

Emellett ajánlott, hogy a kaktuszoknak szánt helyet kiemeljük a talajból, ezzel is csökkenthető a talajnedvesség, jobban kiszárad. Arra is figyeljünk, hogy ez a terület lehetőleg szélvédett legyen.

1. Talajkeverék

A sziklakert kialakításánál az első, s egyik legfontosabb a talaj összeállítása. A kaktuszföld keverésére egy homokos-üledékes földet használtam, amihez még hozzákevertem sódert.

Persze megkérdeztem néhány, a télálló kaktuszok témájára szakosodott gyűjtőt is, s jóváhagyták e földkeveréket.

Őket idézve, minél silányabb a talaj, a télálló kaktuszoknak annál jobb. Sokan akkor hibáznak, amikor humuszos, trágyázott földbe teszik a télállóakat.

A télálló kaktuszok esetében a legfontosabb, hogy a talajuk jó vízáteresztő legyen, ne álljon sehol meg a nedvesség, hiszen ez a növények rohadásához vezethet.

A megkevert föld tetejére jöhet még egy vékony sóderréteg is, amelyet érdemes még egy rétegnyi valamilyen dekoratívabb kőzúzalékkal, gyöngykaviccsal lefedni.

Ami ennél a kertfajtánál viszont egyáltalán nem ajánlott, (megjegyzem sajnos), az a gyomok ellen való talajtakaró fólia, geotextilia. Ugyanis ezek a fedőrétegek, ugyan a gaz tömeges megjelenését megakadályozzák, viszont egyben nem engedik a talajt gyorsan kiszáradni, így ha használnánk a növények könnyebben kirohadnának.

2. Télálló növények kiválasztása

A sziklakertbe mindenképp télálló kaktuszokat válasszunk. Olyanokat érdemes keresni, amelyek nemcsak fagyállóak, hanem valóban télállóak, tolerálják az itteni éghajlatot.

Elsősorban Észak-Amerika keleti parti erdős és a nagy préri északi részének kaktuszai azok, amelyek a célnak megfelelnek.

Mikor nekiláttam a sziklakert kialakításának sok tapasztalatom nem volt a télállóakkal. Akkor egyedüli télállóm egy O. phaeacantha volt, amely viszont eddig mindennek ellenállt: -26 fokos hidegnek, esős tavasznak.

Tapasztalat hiányában mindenképp érdemes erre a fajokra szakosodott gyűjtőket felkeresni, mivel náluk biztosan télálló kaktuszokat kapunk, méghozzá kedvező áron. Ezt tettem én is. Bíró Ferenc télálló kaktuszaiból, illetve Deák István télálló Agavéiból rendeltem jó néhányat. Sajnos az Agavékból nem mindegyik maradt meg.

Ezekkel szinte meg is telt a sziklakert, hiszen tervezésnél/ültetésnél mindenképp figyelembe kell venni a növények későbbi méretét. Az Opuntiák többsége hihetetlenül gyorsan nő, nagy helyet kell biztosítani részükre. Még akkor is szellősebben érdemes ültetni, ha frissen kevésbé tűnik tetszetősnek a kert.

Mivel ősszel láttam neki a sziklakertnek, ezért a kaktuszokat ugyan kiültettem, az Agavékat cserépben teleltetem ki és csak tavasszal ültetem be. Bár, azoktól akiktől vettem megnyugtattak, hogy szeptember végéig nyugodtan lehet még télállókat ültetni.

3. Gondozás

A télálló kaktuszok gondozása sokban nem tér el a többi kaktuszétól. Annyiban mégis, hogy ezeket soha nem kell öntözni, a természet gondoskodik erről. Még a legszárazabb időszakban sem kell locsolni. Ezzel csak akkor kell bajlódnunk, ha a sziklakertünk valamilyen fedett helyen van.

Az egyik probléma, amely sziklakertek esetében felmerülhet: a tisztán tartás. A O.phaeacantham esetében elkövettem azt a hibát, hogy az elején nem tettem semmilyen talajtakaró sódert vagy követ, ami kicsit is megakadályozta volna a gaz megjelenését. Emiatt állandó gondom akad a tisztán tartásával, a gyomok szinte legyőzhetetlenek voltak körülötte.

Azonban a legnagyobb elővigyázatosság és több centiméter kőzúzalék ellenére sem kerülhetjük el a madársóska, a folyondár és más gazok támadását. S muszáj felvenni velük a harcot, mivel akár egy szezon alatt is képesek teljesen ellepni a sziklakertet.

Felvetődhet a kérdés, hogy miért is gond ez? Azon túlmenően, hogy egy gazos kert nem szép látvány. Tapasztalatból mondhatom, hogy a télálló kaktuszok nehezen tolerálják a gyomok jelenlétét, mivel ezek befedhetik őket, nem jutnak elég napfényhez. Ilyenkor kevésbé fejlődnek, még a virágzás is elmaradhat.

Az egyetlen hatásos módszer, sajna, kizárólag a kézi gyomtalanítás. Segédeszköznek használhatunk hosszú nyelű csipeszt. Mindenképp rá kell szánni az időt, ha azt szeretnénk, hogy a télállók egészségesek maradjanak.

Tapasztalt kaktusztartóktól kaptam a tanácsot, hogy készítsek egy egyszerű konyhai villa és egy hosszú nyél segítségével egy eszközt, amellyel a nagyra terebélyesedett Opuntia szártagjai közzé is könnyedén be lehet nyúlni. (Erről is külön cikkben írtam az Érdekességek mappában található Gyomtalanítás villával címmel.)

Vegyszereket ne alkalmazzunk gyomtalanítás céljából, mivel a kaktuszok is kétszikűek, akárcsak a legtöbb gyom, s károsodnának a gyomírtószer hatására, vagy akár el is pusztulhatnának. Olyan helyen lehet ezt bevetni, ahol nincs növény, például a járdánál.

Télen ugyan nem kell bevinni sehová őket, viszont az érzékenyebb fajtákat (az Echinocereusokat pedig kötelező módon - mivel sajnálnám, ha elpusztulnának) takarni kell, hogy valamelyest védve legyenek a hidegtől, nedvességtől.

Külön öröm, hogy a szét szóródó magokból már saját Echinocereusok is kikeltek nálam, s itt nevelkednek, illetve virágoznak is.

4. Néhány szó az ellenségekről, permetezésről

Tetvek. Őshazájukban a kaktuszoknak számos ellenségük van. Így a pajzstetvek, a bíbortetű és főként a fügekaktusz-féléken élősködő kaktusz- vagy nopal-moly. Itt azonban ezektől nemigen kell tartani, gondoskodik róluk a tél. Azért rovarírtószerrel nem árt időnként lepermetezni.

Csigák. A csigák annál inkább nagy veszélyt jelentenek, ugyanis elfogyasztják a friss hajtásokat. A megmaradt részekből a kaktuszok még csodásan regenerálódni tudnak, de az esztétikai eredmény lehangoló lesz. Ezért csigairtószert minden tavasszal egy hónapig szórjunk ki (főként a hajtási időszak elején), mert higgyük el, hogy a csigák (meztelencsigák) akkor is ott vannak, amikor nem látjuk őket. A csigairtásról is írtam már egy külön cikkben.

Vírusok, baktériumok, gombák. Sok kaktusznak rosszat tesz, ha az őszi esők felverik rájuk a sarat. Ezt kőzúzalékkal megelőzhetjük. Gombák és bakteriális fertőzések ellen pedig rendszeresen kell a télálló kaktuszokat, ahogy a többi kaktuszt is, permetezni. Ha mégis fertőzött részre bukkanunk, azonnal el kell távolítani.