A kaktuszok termése ehető, szinte mindegyik, viszont elsősorban az Opuntia (más néven medvetalp- vagy fügekaktusz) gyümölcsei azok, amelyek emberi fogyasztásra ajánlottak, mivel azok elég nagyok és lédúsak. Na, de hogyan is kell nekilátni egy ilyen kaktuszgyümölcsnek, hogy ne tövisekkel a szánkba ébredjünk?

A kimondottan egzotikusnak számító kaktuszgyümölccsel egyre gyakrabban találkozhatunk nagykereskedelmi áruházak polcain. A boltokban, piacokon kapható kaktuszgyümölcs többnyire a Opuntia ficus-indica termése.

Ehető fajták

Az Opuntia ficus-indica, azaz közönséges fügekaktusz a legelterjedtebb és legnagyobb gyümölcsű faj, világszerte termesztik. Gyümölcse nagy, narancssárga-piros vagy zöld héjú, édes, zamatos. Nemcsak a termése ehető, hanem a fiatal hajtása (nopalito) is.

Ugyancsak az ehető és népszerűbb fajták között szerepel az Opuntia engelmannii, amely vadon is terem az USA déli részein és Mexikóban, s melynek gyümölcse ugyan kisebb, de édes. Opuntia streptacantha, O. robusta, O. basilaris gyümölcse szintén ehető, bár ízük, méretük és magtartalmuk eltér.

Ezúttal nem vásárolt, hanem saját terméssel mutatom be, hogyan is kell nekilátni a kaktuszgyümölcsnek. A sziklakertemben több Opuntia phaeacantha is nevelkedik, egyik hibrid termését kóstoltam meg.

Lépésről lépésre

Mutatom, hogyan kell előkészíteni és felbontani egy kaktuszgyümölcsöt:

1. Kiválasztás. Ha vásároljuk - vagy ez esetben leszedjük - a kaktusz termését figyeljünk oda, hogy olyat válasszunk, ami kissé puha tapintású, de nem löttyedt vagy penészes.

Óvatosan kell velük bánni, mert a termés héján gyakran apró, szinte láthatatlan tövisek (glochidiák) találhatók, amelyek a bőrbe fúródva kellemetlen viszketést okozhatnak.

Ha friss, nem előkészített termést vásárolunk/szedünk le, akkor mindenképp használjunk segédeszközt: csipeszt, villát, semmiképp ne szabad kézzel nyúljunk hozzá.

2. Tisztítás. A gyümölcsöt mossuk át folyó vízzel, majd pedig egy tiszta szivaccsal dörzsöljük jól át. (Természetesen ez a szivacs másra már nem használható, hiszen tele lesz apró tövisekkel, mindenképp el kell dobni!)

Ha már boltban megtisztított termést vett valaki (ez a gyakoribb), akkor egyszerűbb a dolgunk, hiszen elméletileg arról már lepucolták az apró glochidiákat. Bár a biztonság kedvéért itt sem árt egy átdörzsölés.

Van, aki konyhai perzselővel átperzseli a kaktuszgyümölcsöt, hiszen a lángok hatására a kis tövisek elégnek, s amúgy is a külső héj nem fogyasztható, s úgy is el lesz dobva. Ezt a módszert még nem próbáltam.

3. Hámozás. Vágódeszkára fektetve, hosszában egy sekély vágást kell ejteni a termésen. A vastag héjat az ujjunk vagy kés segítségével válasszuk le, szinte tapintható a húsos belső. A boltban kapható fajta lédúsabb és kevesebb magot tartalmaz.

4. Fogyasztás. A gyümölcs belseje lédús édes, enyhén savanykás. Kinézetre a gránátalma belsejét idézi a sok magokkal, íze pedig leginkább a dinnyére, körtére és eperre emlékeztet. Az általam kóstolt az enyhén érett görögdinnyére emlékeztetett.

A magok kemények, de ehetőek – viszont nem mindenki szereti elrágni őket, így nyugodtan lenyelhetők, vagy passzírozás után kiszűrhetők.

Fogyasztható nyersen (felkockázva vagy kanalazva), gyümölcssalátában, turmixban, smoothie-ban, vagy lekvárként, szörpként, fagylaltként feldolgozva.

A kaktuszfüge magas C-vitamin- és rosttartalmú, antioxidánsokat (betalainokat) tartalmaz, valamint segíthet a vércukorszint szabályozásában és a gyulladások csökkentésében, emellett víztartalma 80–85%, így frissítő, hidratáló hatású.

Figyelem!

A héj nem ehető, mindig el kell dobni!

A gyümölcs felbontása után soha ne nyúljon senki a szeméhez, amíg biztosan meg nem mosta a kezét – az apró tövisek irritációt okozhatnak.