Vége a nyárnak, egyre hűvösebbek a nappalok és az éjszakák. A kaktuszok számára a napos órák számának csökkenése és a fokozódó hideg jelzi, hogy itt az idő felkészülni a télre. Azonban akad még egyik másik, amelyik megörvendeztet a szezon utolsó virágzásáva.

Az egyik legfontosabb teendőnk, hogy mérsékeljük az öntözést, s igazítsuk azt az időjárási viszonyokhoz. Ha hűvösebb van egyáltalán ne locsoljuk növényeinket, ha viszont visszaköszönnek a melegebb napok, akkor ismét öntözhetünk egyszer-egyszer.

Tápoldatozni semmiképp nem ajánlott már ilyenkor a kaktuszokat.

Miközben nyáron inkább késő este ajánlott a kaktuszokat meglocsolni, hogy legyen idejük a növényeknek felszívni a vizet és a tápoldatot, s beépíteni azt, szeptembertől ezen is változtatnunk kell.

Akárcsak tavasszal, ilyenkor is ajánlott kora reggel locsolni, hogy a felesleges vízcseppek el tudjanak párologni a nap folyamán kaktuszunkról, s ne okozzanak gondot.

Ugyancsak fontos, hogy a teleltetés előtt, s még a jó időben, a kártevők és a gombásodás ellen újra lepermetezzük növényeinket. Még akkor is ajánlott ezt elvégzeni, ha semmilyen kártevőt nem fedeztünk fel, s betegség sem ütötte fel a fejét.

Ezzel is felkészítjük a közelgő teleltetésre őket. Hiszen télen a növények sokkal érzékenyebbek a gombásodásra, s a kártevők okozta "sebekre", ezért mindenképp fel kell vértezni őket.

Ajánlott a permetezést nyolc-tíz nap múlva megismételni, a tökéletes hatás érdekében. Ha még nem permeteztünk soha, akkor kérjük szakboltok eladóinak a segítségét a permetszer kiválasztásánál. A permetezésre vonatkozó előírásokat mindenképp tartsuk be! Én Mospilan rovarölővel és Merpan, TopSin gombaölő keverékével végzem a megelőző permetezést.

Mivel már számolnunk kell azzal, hogy egyik napról a másikra beköszönhetnek a fagyos éjszakák, a hűvös nappalok, s be kell menekítenünk növényeinket, ebben a hónapban mindenképp készítsük elő a teleltető helyet.

Gyűjtemények esetén, mivel annak nagyobb hely szükséges, azt takarítsuk ki, adott esetben fertőtlenítsük, utána pedig szárítsuk ki alaposan.

Szakemberek szerint egyes nemzetségek (pl. Rebutia, Frailea, Oreocereus) magvetését ebben az időszakban kell megejteni, mivel így eredményesebb lesz a kelés.

Ha nem fejeztük be magoncaink kitűzdelését, akkor a hátra maradottakat hagyjuk tavaszra. Akkor nyugodtabban elvégezhetjük és a kis növényeknek is nagyobb esélyük lesz a megmaradásra.

A Melocactusokat, Discocactus-okat és néhány Cereus-t már ebben a hónapban 16 Celsius fokos helységbe kell vinni. Ezek különösen nem kedvelik a hideget, akárcsak a pozsgások, illetve Euphorbiák sem.

Az Epiphyllumok, azaz a köznyelvben levélkaktuszként ismert növények különösen érzékenyek a fagyra. Ha az időjárásjelentésben fagyot jósolnak mindenképp vigyük be azonnal zárt helyre, addig viszont ezek is maradhatnak kint.

A karácsonyi kaktuszt (Schlumbergera truncata) is ilyenkor helyezzük telelő helyére, s szeptember közepétől október végéig tartsuk viszonylag szárazon. Kedveli a hideg, hűvös, de világos helyet – ez lehet akár egy fűtetlen lépcsőház is. Ha megtaláltuk számára az ideális helyet, akkor továbbiakban ne bolygassuk, ne forgassuk. Ugyanis ilyenkor képezi a virágbimbóit, s ha megzavarjuk, elforgatjuk, ledobja azokat, és elmarad a virágzás.

Viszont ameddig jó az idő, hagyjuk kint, szabadban a kaktuszokat, hiszen mindenképp jobb számukra kint, mint a zárt, kevésbé világos szobában.