A 2013/2014-es tél volt az első, amikor a saját kis gyűjteményem mellett, a Latis-gyűjtemény megmaradt, s hozzám került növényeit is teleltetnem kellett. Akkor még nagyon új volt számomra ez a feladat, s nem volt könnyű megbirkózni vele.

Az volt az első év, amikor ekkora gyűjteményt kellett teleltetnem. Kicsit meg is rémisztett a feladat.

Elsőre azon kellett gondolkodnom, hogy min, hol fél el ennyi kaktusz, növény. Hiszen eddig, a ház száraz, világos pincéjében, az egyik pulton és néhány polcon elfért a 300-400 kaktuszból álló, kis gyűjteményem. Direkt számukra kialakított helyen.

A saját minigyűjteményemhez 2013-ban hozzáadódott még úgy 1500 szúrós növény, amelyeknek helyet kellett teremteni. Több fémpolcon, asztalon, asztal alatt és pultra kerültek, szinte mindenhova, ahova csak lehetett, a fél pince megtelt akkor velük.

Az akkori tél igazán enyhének bizonyult, s a pincében a hőmérséklet nem ment még 15 fok alá sem, azzal együtt, hogy az egyik pinceablak folyamatosan nyitva volt.

Ez egy kicsivel melegebb, mint amire a kaktuszoknak ilyenkor szükségük lenne, azaz olyan 10 fok, de sehogy se sikerült lejjebb nyomni a hőmérsékletet.

Az előző évek megpróbáltatásai - betegség miatt eredeti gazdájuk már nem tudta úgy gondozni őket, aztán a Megyei Múzeum folyosóján töltött tél, késői szabadba kerülés - megviselték a kaktuszokat. Már annak a télnek az elején több Mammillária ment ki, tavaszik pedig további példányok.

Igazi ok nem látszott rajtuk, valamilyen betegség vagy kártevő. Ahogy az lenni szokott tavasz elején még várható néhány pusztulása.

A kaktuszokat folyamatosan figyelni kellett, hiszen a téli pihenő alatt bármikor felütheti magát valamilyen betegség vagy kártevők jelenhetnek meg úgymond a „semmiből”.

Ezért rendszeresen tartottam szemlét köztük - mai napig ez így van. Ez az egyedüli feladat, amit gyűjtőnek ilyenkor meg kell tennie.

Emellett néhány faj, idejekorán, akár február végén is elkezd virágozni, ezeket napsütötte helyre érdemes áthelyezni, hogy segítsünk a virágzásban.

Ekkor még nem rendelkeztem sziklakerttel, de ahogy az előző írásomban kifejtettem 2011-ben vettem meg az első télálló Opuntiamat, egy O. Phaeacantha-t.

Szerintem nemcsak télálló, hanem szinte minden megpróbáltatást kibírt. Ugyan azon a télen nem volt nagy próbatételnek kitéve, azért sikerült lekapni azon a pár napon, amikor szinte teljesen betemette a hó.