Tenerife imádni való hely kaktuszgyűjtők számára – s talán nem csak nekik. Az euphoriákkal, kaktuszokkal, óriás pálmákkal tarkított, olykor kopárnak tűnő sziget egyik legegzotikusabb hely a világon.

2017-ben járunk. A repülőgép leszállása után, a szállodába menet már láttam az autóbusz ablakából, hogy Tenerife imádni való hely lesz, az út mentén szabadon óriási Euphorbia és Opuntia bokrok nőttek. A Kanári-szigetcsoport éghajlata tökéletes ahhoz, hogy a szabadban megéljenek, hiszen soha nem csökken a hőmérséklet 15 fok alá, még télen sem, a csapadék pedig pont ideális a szukkulens fajtáknak.

Autót béreltünk, s így könnyű volt bejárni a „csepp” szigetet, amely 90 km hosszú és 40 km széles. Bárhová is mentünk az út mentén, szabadon Opuntia fajták nőttek, illetve hatalmas Agave americanák. Ez a két invazív fajta teljesen elterjedt a szigeten, és óriási területeket vett birtokba. Szinte mindenhol megtalálhatóak, kivételt csupán a Teide hegy 1000 méter tengerszint feletti része jelentett.

E két faj mellett az elhagyatott helyeken további szukkulens fajták virítottak. Elképesztő euphorbia bokrokat láttam, több évtizedeseket. Akadt olyan útmente is, amelyet direkt, mint itthon diófákkal, ilyen euphorbia bokrokkal díszítettek – ezeket nem tudtam eleget csodálni.

Mivel nem esik túl sok eső ezeken a helyeken, kizárólag ezek a fajták képesek túlélni a nyári vízhiányos időszakot.

A mérsékelt égövre jellemző fák itt természetesen teljesen hiányoztak. Pálmafákkal ugyan találkozhatunk, de ezeket rendszeresen öntözik, s csak így képesek megmaradni.

Számomra az is üdítő látvány volt, hogy a járdák mellett pozsgások, többnyire aloék díszelegtek, amelyek többsége még virágzott is. De több helyen is találkoztam szépen elrendezett pozsgás-kompozíciókkal.

Érdekes, hogy nemes kaktuszok csak telepítve találhatók Tenerifén, bár a hőmérsékleti adottság számukra is igen kedvező lenne.

Lenyűgöző látvány fogadott a fővárosban, Santa Cruz de Tenerifében lévő García Sanabria köztéri parkban, amely egyben botanikus kert is. Ennek a parknak egyik szegletében bukkantam ár óriás méretű, több évtizedes kaktuszokra, többek közt Echinocactus grusonii-ra.

Nem ritkaságuk nyűgözött le, hanem méreteik és mennyiségük: rengeteg volt egy csoportba ültetve és mind óriási. Emellett Ferocactusok is voltak, valamint óriás „Cereus-bokrok”.

Az ültetett virágágyások elmaradhatatlan alkotó eleme, többek közt a grusoniik és euphorbiák mellett, az Agave attenuata volt.

A szuvenírboltok, szupermarketek polcairól sem hiányozhattak a kaktuszok. Ezek persze előre legyártott, tucat kaktuszok voltak, s még nem is voltak túl olcsók.

Egyik kirándulásunk alkalmával – Mascánál – meghökkentő dologra lettem figyelmes: fa hiányában egyes vandál turisták a kaktuszok törzsébe vésték nevüket, hogy mindenki értesülhessen örök időn keresztül, hogy itt jártak valamikor.

A másik számomra fura jelenség volt, hogy a fővárosban, Santa Cruze de Tenerifén, az España téren egy aluljáró betonozott, lávaköves tetejében lévő kis lyukakba ültettek grusoniikat.

Láttam olyan Aeonium fajtát is, amelyek az egyik köztéri épület tetején nőtt. Hihetetlen látvány volt, hogy mennyire kevés, szinte semmilyen táptalajon képesek életben maradni.

Aeonium pedig szinte mindenhol fellelhető volt az út mellett. Az elhagyatott helyeken, mint nálunk a tarack úgy nőtt az Euphorbia balsamifera. Egyik alkalommal meg is álltunk, hogy a szukkulens-mezőt megcsodáljuk. Itt töménytelen mennyiségű balsamifera, óriás Euphoriba bokrok tarkították a kopár talajt.