A ma már Tephrocactus articulata néven ismeretes kaktuszt sokáig az Opuntiák nagy családjába sorolták, s mint Opuntia articulatus volt ismert. Nemrégiben a korábban szélesebb értelemben vett Opuntia nemzetség egy részét átstrukturálták, így ez is más nemzetséghez lett besorolva.

Egy nagyon izgalmas faj a papírtüskés kaktusz, amelyet sokáig Opuntia articulata néven ismertek, ma azonban inkább Tephrocactus articulatus néven találkozhatunk vele.

A növényünk a Cactaceae család, Opuntioideae alcsaládjához tartozik. Több forma, változat ismert, főleg a tövisek mennyisége és jellege alapján.

Az articulatus fajtán belül is több forma is létezik. Az T. articulatus var. papyracantha például egyáltalán vagy csak nagyon nehezen virágzik a mi égövünkön. Nekem is két fajtám van. A „sima“ T. articulata szinte minden évben virágba borul, a papyrachanthát még soha nem láttam a húsz év alatt virágozni.

Élőhelye

A D.R.Hunt féle kaktusz határozóban 1987-ben T. articulatus-ként meghatározott növény nyugat Argentinából származik. Száraz, napos területeken él, ahol a hőingadozások és a kevés víz komoly kihívást jelentenek. Itt tanulta meg, hogyan alkalmazkodjon a szélsőséges körülményekhez.

Felépítése

T. Articulata nem a klasszikus, oszlopos kaktuszformát képviseli. Testét tobozszerű, szürkészöld szegmentek alkotják, amelyek lazán kapcsolódnak egymáshoz. A növény általában 30–40 centiméter magasra nő.

Tömzsi törzsei, nyéltagjai jól elkülönülnek egymástól, s 4-5 cm nagyságúra nőnek meg. Maga a növény 30 cm-nél magasabbra csak nagyon nehezen nő.

Bizonyos változatok szinte teljesen csupaszok, mások viszont vékony, szalagszerű, papírra emlékeztető töviseket viselnek. Ezek nemcsak látványosak, de egészen egyedivé is teszik a növényt. 1-4 darab tövise papírszerűen vékony, hajlékony, különböző színű lehet a fehértől a barnás színűig. A tüskék mellett apró, szúrós glochidek is megbújnak az areolákban, amelyek könnyen a bőrbe tapadnak.

Virága

Virága sápadt sárgás, esetenként fehér 3,5 cm széles. Tavasszal és kora nyáron jelennek meg harang alakú virágai, amelyek fehérek, sárgás középpel.

Tartása

Könnyen tartható, nem igényes fajta. A teleltetése az általános kaktusztartási szabályoknak megfelelően történhet, azaz hűvös, száraz, fényben gazdag helyen. Ez lehet lépcsőház, ablakkal ellátott garázs.

A téli locsolásmentes pihenőidőszakot igényli. Rövid ideig akár mínuszokat is kibír, de nem tartozik a fagytűrő, télállók közzé.

Tavasszal fokozatosan szoktassuk a napfényhez. Ez a növekedési időszaka is, ekkor nő a legtöbb tagja, azonban ősszel is nőhet néhány. Nyári kánikulában, a földjének kiszáradása után, locsolni kell, akár naponta is. A fejlődési időszakban pedig hetente-kéthetente kaktusztápoldatos vízzel öntözzük.

Szaporítás

Ugyancsak a fajtára jellemző, hogy nagyon könnyen leesnek a nyéltagok, azonban ezek különösen könnyen meg is fogannak, gyökeret eresztenek. Ez a legegyszerűbb szaporítási módja ennek a fajtának.