A Thelocactus bicolor igen dekoratív és a könnyen tartható kaktuszfajták közé tartozik. Csodálatos és lenyűgözően látványos rózsaszínű-lilás virágai pedig a nyár folyamán több hullámban is pompáznak.

Mivel könnyen tarthatóak, s feltűnő, dekoratív virágait is könnyen hozza, ezért igen kedvelt és elterjedt a gyűjtők körében, ugyanakkor a kezdők is bevállalhatják. Már kezdetekkor a gyűjteményem tagját képezte egy, ami mai napig megvan és már egész naggyá nőtt, egyike az idős példányaimnak. Emellett a Latis-gyűjteménnyel is jó pár került hozzám. 

Ilyen volt, alig 10 cm-es cserépben van:

Ilyen lett (a kép 2023-ban készült):

A Thelocactus nemzetségből a T. leucacanthus jelent meg először Európában 1830 körül.

Henri Guillaume Galeotti belga botanikus és gyűjtő volt, aki az 1830–40-es években Mexikóban gyűjtött rengeteg kaktuszt és más növényt.

Ő volt az, aki megtalálta és begyűjtötte először a növényt Mexikóban, és az ő herbáriumi példányai alapján írta le először Ludwig Pfeiffer 1837-ben, Echinocactus bicolor néven.

Később Engelmann és más kutatók is vizsgálták, majd Britton & Rose a nagy kaktuszmonográfiájukban (1919–1923) sorolták át a Thelocactus nemzetségbe.

A jelenlegi besorolási rendszerbe dr. Lord Nathaniel Britton és prof. dr. Joseph Nelson Rose helyezte 1922 augusztusában.

A bicolor fajnév latin eredetű, jelentése kétszínű, mely a virág kettős színére utal.

Származása

A nemzetség az Egyesült Államokbeli Texas államban, valamint Közép- és Északkelet-Mexikó több államában él természetes körülmények között, de főként a Chiuahua-sivatagban találhatunk rá.

A mészköves talajt kedveli, a száraz, bozótos, tövises vidéket. Itt nagy területen terjedtek el.

Leírás

Thelocactus bicolor magányos (soliter) fajta, csak nagyon idős korában hozhat sarjat.

Sötétzöld színűek, gömbölyded vagy kissé megnyúlt, oszlopos alakúak, 10–20 cm átmérővel.

Nyolc-tizenhárom jól elkülönülő bordázata van. Függőlegesen vagy spirálisan futnak, szemölcsösen tagoltak. A bordák csúcsán találjuk az areolákat, amelyeket kis árok választhat el egymástól.

Többnyire nagyon tövisesek. A tövisek színe fehér, sárga, piros-sárga, és nagyon dekoratívvá teszik a növényt. – Az én T. Bicoloromnak piros-sárga színű a tövise.

A középtövisek hossza 5 és 60 mm közötti méretűek és igen változatos formájúak is, többnyire erősen hajlottak, lilás vagy sötétbarnás színűek, innen ered a „bicolor“ név is. A peremtövisek 2,5 és 3 mm hosszúak, sugárirányúak, egyenesek.

Virága

Virágának színpalettája a rózsaszíntől a sötét bíborrózsaszínen át a magentáig terjedhet, tölcsér alakú. Különösen dekoratívvá teszi, hogy belseje, azaz a virág torka vörös-sárgás színű.

A mérete is kiemeli a virág szépségét, 5 és 10 cm közöttiek. A Thelocactus bicolor varr. Bicolor virága a nemzettségen belül is a nagyobbak közé tartozik, azaz 8-10 cm körüli.

Nyár elején és közepén, több hullámban virágzik. Nappal virágoznak, s teljes napsütésben nyílnak ki teljesen. A virágzás közel négy napig tart: éjszakára a szirmokat összezárja a virág, s nappal ismét kinyitja.

Az 5 cm-nél nagyobb átmérőjű példányok már virágzóképesek. A virágzási időszaka tavasztól nyár végéig tart. Egyszerre több virág is nyílhat.

Ha megfelelő körülmények között tartják biztos, hogy nem marad el a virágzás.

Magja lapított és ovális.

Gondozás

Teljes napfényt igényel. Azonban tavasszal mindenképp először szoktassuk hozzá a napsütéshez.

A kaktuszok általános gondozási szabályait erre a fajtára is vonatkoznak. Óvni kell a túlzott öntözéstől, szabadtartás esetén az esőtől. Két öntözés között hagyjuk teljesen kiszáradni a földjét.

Nyáron, azaz májustól szeptemberig, két-három hetente kaktuszoknak való tápoldatos vízzel locsoljuk meg. Júliusban, a legnagyobb kánikulában (azaz 38 fok felett) pihentessük egy hetet a növényt, ilyenkor ne locsoljuk.

Három-négy évente ültessük át új talajba.

Télen ne locsoljuk. Teljesen szárazon, lehetőleg hűvös, 5-10 fokos helyen pihentessük ilyenkor.

Annak ellenére, hogy melegkedvelő, rövid ideig akár a -5 fokot is kibírja, ha száraz a talaja.

Szaporítása

Mivel sarjakat elvétve nevel, s azt is csak esetleg öregkorában, szinte kizárólag magról szaporítható.

Ahhoz, hogy a magok képződjenek több thelocacuts kell egyszerre virágozzon, hogy beporzódjanak.

Gyakorlott gyűjtők szerint nem érdemes oltani ezt a fajtát, mivel saját gyökerén is remekül fejlődik.

A magvetés után szokásos módon kell gondozni a kikelt magoncokat. Óvakodjunk a túlzott öntözéstől. Relatív jól kel.

A fajon belül több változatot és formát különítettek el, például: Thelocactus bicolor var. schottii; Thelocactus bicolor var. bolaensis; Thelocactus bicolor var. flavidispinus. Ezek főként tövisek színében, alakjában, illetve az élőhelyben különböznek.