Ebben a rövid írásban - egy gyorstalpalóhoz hasonlóan - szeretnék tanácsot adni elsősorban és kiemelten a kezdő kaktusztartóknak, hogy hogyan kezeljék frissen szerzett növényüket. 

Profi kaktusztartóknak már nem kell tanácsot adni, hiszen ők már a legapróbb részletekig tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy hogyan kell kaktuszokat nevelni, szaporítani és teleltetni. Viszont minden kaktuszgyűjtő volt kezdő valamikor és nagy valószínűséggel el is követte a kezdők összes hibáját. Hogy ez a fázis rövidebb legyen, s kaktuszok is megússzák, következzen néhány alapvető tartási szabály.

Kaktuszt, hobbi szinten, nem rettentően bonyolult tartani, de azt gyorsan el kell felejteni, hogy ezek a szúrós csodák igénytelenek. Viszont csupán néhány alapvető szabályt kell betartani, hogy egészséges növényünk maradjon:

• Kaktuszok tökéletes társai a rohanó, állandóan elfoglalt mai ember számára, hiszen az egyik legalapvetőbb szabály, hogy inkább ne locsoljuk, mint túl sokat locsoljuk. A legfőbb ellenségük a kaktuszoknak és pozsgásaknak a túllocsolás, ezen túllépve pedig a cserép alatt, illetve kaspókban felgyűlő víz. Akkor locsoljuk, ha már teljesen száraz a földje. Tavasszal inkább reggel, nyáron inkább este.
• A teleltetés után a lehető leghamarabb (tapasztalatom szerint már április elején-közepén) ki kell tenni egy védett, napsütötte helyre, hogy elég időt adjunk a kaktuszunknak, hogy megszokja a napfényt. Mindenképp ajánlott még ilyenkor is az árnyékolás egy-két hétig. Ha később május-júniusban kerülnek az erős napsütésbe, akkor szinte biztos, hogy károsodni fognak, ilyenkor nemcsak ajánlott, hanem kötelező is az árnyékolás. Különösen a világos, kékes színű fajták érzékenyek. Árnyékolni akár egy újság- vagy sütőpapírral is lehet, amit ráhelyezünk növényünkre, lazán, de azért ügyelve, hogy a szél ne vigye el.
• A kaktuszok csak akkor érzik jól magukat, ha naponta legalább 4-5 órát közvetlenül süti őket a nap. Ez nagyon lényeges. Ellenkező esetben nem fejlődnek megfelelően.
• Ugyancsak fontos, hogy áprilistól októberig, azaz a szabadban való tartózkodásuk alatt kapjanak kaktusztápoldatot. Sokat segít a fejlődésükben és elősegíti a virágzást is. Viszont ügyeljünk arra, hogy ne vigyük túlzásba. Elég havonta egyszer tápoltatozni.
• Október végén vagy a fagyos idő beálltával hozzuk be őket a szabadból. Ez alól természetesen a télálló fajták kivételek, de a kereskedelemben kapható kaktuszok egyike sem bírja a minuszokat. Tahát, ha jön a hideg idő be velük!
• Télen ideális esetben száraz, hűvös és esetelegesen világos helyiségbe ( fűtetlen szobába, lépcsőházba, garázsba stb.) tegyük. De a fűtött szobában is átvészelik a telet. Ami viszont különösen fontos: NE LOCSOLJUK!! Még akkor sem, ha fűtött szobába telelnek. Ugyanis ilyenkor a kaktuszok pihennek, leáll a vegetációjuk. Egy kezdő számára ezt a szabályt a legnehezebb betartani és elfogadni, hiszen a többi virág télen is igényli a locsolást. Ha fütött szobában vannak, akkor is leghamarabb február végén, március elején adjunk kevés vizet, de az is elfogadott, hogy csak miután kikerülnek ismét a szabadba locsoljuk meg először. Csak fokozatosan „ébresszük fel” kaktuszainkat. 

+1. A kereskedelemben, nagyáruházakban kapható kaktuszok talaja borzalmas tőzeg. Vagyik ha azt szeretnénk, hogy növényünk megmaradjon, első dolgunk legyen ezt a talajt lecserélni. Áztassuk be a kaktusz gyökerét vízbe, majd mossuk le a gyökerekhez tapadt tözeget is. Óvatosan szabadítsuk meg a vásárolt növényt a talajától, vigyázva a gyökerére. Az áztatás után hagyjuk megszáradni egy hétig. Majd vízáteresztó - virágföld és sóder/homok keverékéből álló - közegbe ültessük át.

Ha a friss kaktusztulajdonos ezt a hat plusz egy pontot betartja, növénye nemcsak nagyra nő, hanem virágzással fogja meghálálni a gondoskodást.